Hogy Jézus szerette volna az Atyát? Ugyan. Nyilvánvalóan pontatlan ez így, hanem Jézus az Atyát imádja, bizonyosan imádnia kellett, mert imádat nélkül nincs élet. Hmm. Az ember arra törekszik, amit imád, amit imád, arra törekszik. Ez van. Továbbá, hogy végül egymáson keresztül kell nem csak törekedjünk, de imádjunk is, mert másképp, tehát egyedül törekedni kiszakadt arrogancia csak, hiába imádkozol sokat, nem valódi, ha belőle tettek nem fordulnak – illetve mert az imádat tárgya emberek tömegei számára konkrét más emberek által jelenik elérhetően meg. Férfiaknak vezető az alkalom erre, és ügy iránti lelkesedés a forma, aki a lelkesedését követi tevékenyen imád, amennyiben magát – sőt a családját is – félretéve (meghaladva!) részt vesz és gazdagít, nőknek pedig férfi az alkalom erre, az imádat neve szerelem, amiért a nő saját nagyszerűségét igenis korlátozza, sőt szolgálatba állítja, és persze, hogy nem a férfinak szól ez sem. Az eredmény béke. A békés ember helyesen imád, csakis az imád helyesen, aki békés – törekedj a békére, aminek végül nem terápia, hanem helyes cselekvés a kulcsa!

*

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”

Jn 14,27-31a

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!