Sokaknál látom ezt, hogy ismerősnek kezdi mondani, mikor nagy nehezen először sikerül, és a közvetlen környezet csodálkozó vagy elutasító válasza aztán komolyan letöri, jelentősen visszatartja. Lehet másképp. Ismeretlennek mondd! Mert az ismeretlen az egyedüli ember, aki valóban azt látja, aki valóban érzékelni képes, aki Te MA vagy. Ugyanis nem tud Rólad mást. Nagy érték, hogy a rokonaim és barátaim jól ismernek, igen, de hatalmas korlát is, mert a bennem frissen születő új hajtásokat emiatt legnehezebben ők látják meg, az újat bennem legnehezebben ők értékelik. Fontos ez nagyon. Egy próféta sem kedves a maga hazájában, miközben a Boldogság útja pedig pontosan ez. Hogy pófétává kell lenni. Mindenkinek. Mindenkinek a maga Lelkesedése szerint. … Idegeneknek. MONDD!

p.s.

Név és arc nélkül, egy internetes társkereső fórumán kezdtem tíz évvel ezelőtt írni, mert nem hogy ismerősökkel való őszinteségre, de arra sem voltam kész, hogy az érzéseimet és gondolataimat az arcommal együtt mutassam, és az egész életem változott, pontosan kimutathatóan, közvetlenül ettől meg. Hogy elkezdtem EL mondani. Ajánlom! Ugyanis élményem lett ettől, saját valós tapasztalatom arról, hogy mások nem meg- és elítélnek, hanem segíteni próbálnak, ha magamat vállalom, hogy ez JÓ. Így következtek aztán személyes beszélgetések is, előbb ismeretlenekkel, és hosszú évek eredménye, hogy ma már bárkivel merek bármiről beszélni – miközben másrészt az sem véletlen, hogy a Joós István, ember egy külön facebook oldal, hogy nem a privát profilomon osztom mindezeket meg.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.