Újra csend. Volt. Könyv alap leadása után egy órával skandináv vendégeim érkeztek, majd a távozásuk napján indultam Horvátországba, az első “Jampi-kajak Bajnokság”-ra, ha nem is résztvevőként, de lelkes amatőrként kísérni a mezőnyt. Lenyűgöző volt. Az őszi tenger, kilométerekre a parttól, szigetek között, a semmi közepén egy “lavórban” lebegni, internet kapcsolat nélkül, delfinek között, hullámokon lélekvesztővel így lovagolni, sőt, erősödő hátszélben siklani rajtuk, víz, egyensúly, és én, mindent, de mindent elfelejtve, amit magam mögött itthon hagytam, majd ahogy hazafelé közeledve a fejembe villant újra az egész, a kép, kirakós darabok az asztalon, de ismét másképp, árnyalatokban másképp, de ettől mégis alapvetően megújulva ahhoz képest, ahogy korábban mindezeket láttam.

Cso-da.

Hogy mennyire a nézőponton múlik a Valóság, hogy mennyire meghaladhatatlanul fontos a legkisebb árnyalat is… hogy mennyire a tapasztalatok összessége vagyunk, hogy mennyire MUSZÁJ időnként menni, ki a hétköznapokból, újat megélni, és hogy ránézhessen az ember… valamint, hogy mennyire nem bírok pihenés nélkül ennyi munkát, mert alkalmazkodást igénylő, mert egyenrangúnak álcázott programot egymás után. Fantasztikusan kiborító.

:-)

Csinálás alapon érkeztem haza, és nagyon Lelkesen hirdetem, hogy a Bölcsek Közössége keretei között az írásaimat alapul vevő Fonó Körök indulnak ebben a hónapban, személyesen ismerem jól, és ajánlom szeretettel a csoportvezetőket, valamint Lovagi Torna is következik most csütörtökön, illetve a jövő héttől az EGOLÓGIA előadások is folytatódnak, decemberig minden csütörtökre fogok programot hirdetni (facebookon is, hamarosan) – illetve november 15. estéjét kéretik fenntartani, mert, igen, bejelentések várhatóak a negyvenedik születésnapomon, sőt, sajtótájékoztató és több-mint-könyvbemutató, valamint éjszakába nyúló ünneplés. Komolyan mondom. Olyan komolyan, hogy akár vidékről is érdemes felutazni… :-)

Derű,
István

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!