„Hogy döntöd el ki az, akit szolgálni tudsz, és aki ezt el is tudja fogadni?” … kaptam ezt a kérdést, a válasz egyszerű … sehogy … TESZEM … ha el akarom dönteni, ha tépelődöm, már csak akarás, már csak lehatárolt, korlátos kis tudat, már csak az ÉN erőlködésem, egó-projekt csak, magam-a-forrással-összetévesztés és nem Az Akarat … munka vagy szerelem, mindegy, NEM SZABAD MEGALKUDNI … hanem BÍZNI kell és Lépni, BELE, és ha úgy igaz, akkor Tovább … Bele és Tovább, Bele és Tovább, amíg meg nem adom magam … tudni fogod, érezni, felismered, mert egészen más az élmény … nem „tudatos”, nem is „áldozat”, igazából „szolgálat” sem, gondolat sehol – hanem csak teszem, mert nem tudok mást tenni, csak áramlok, mint a víz, önfeledten játszom, mint egy gyermek, Tánc, mert a Zene visz, mert Sodor, mert esélyem sincs, mert ÖRÖM, mert ellenállni képtelenség, fel sem merül, magam sem értem, de teszem, adok, gondolkodás és kérés nélkül, a kincseim, magam, a mindenem, mert, igen, NEKEM jó.

Az írás például ilyen. Számomra. A szavak. Itt. A folyamat.

Úgy tűnhet, írok, de valójában nem. Valójában csak szerkesztek. Kirobban valami belőlem, ÁRAD, időnként, szinte erőszakos, és utólag olvasom, csodálkozva én is. Szerkesztem picit, és kiteszem … figyelem, odaadás, az akaratom félreállása a kulcs … TESZEM, amit érzek, a Zenét Követem … előadások is így születnek, csak mondom … a szivesseg.net is … kulcs, hogy NEM AKAROK semmit … nem akarok semmit mondani, és nem akarom, hogy bárki bármit megértsen, és végképp nem akarok segíteni … nem … csak mondom, írom, csak Vagyok … mert öröm, NEKEM öröm a Tánc … és mert valójában nem tehetek mást … tehetek, de szenvedés volt, próbáltam, NEM jó elzárni … nekem nem … tehát önzésből írok és önzésből beszélek … Játék … ami függést okoz, mint minden játék … Ezért vagyunk itt. Mindenkinek megvan a Játéka, Tehetsége, Függése, Tánca – mind Egy – a Férfi Zenéhez-Ügyhöz, a Nő Férfihoz kapcsolódik, végül, nagy kirakós, egymást egészítő darabkák … a Zene Rendez … az én Játékom a Szavak, a Vezetés … a Tied valószínűleg más … ami Neked Árad, ami Neked, és a környezetednek Öröm, a Férfi, akinek Te nem tudsz ellenállni … akinek nem is akarsz … Ő.

Az Nyer, aki MER. Adni. MINDENT.

Máig félelmetes. A szavak. A Csatornaság. A Tánc. De CSAK, ha belegondolok … olyankor kicsinek érzem magam, és póznak, tetszelgésnek … de amikor TESZEM, akkor Árad, és Végtelen és Hatalmas és Nyugalom és Derű és Kapcsolat, szó szerint Bekötöttség … ERŐ … és olyankor pontosan tudom, hogy nem belőlem fakad, Eszköz Vagyok, Ember, aki Áll, aki Harcol, aki Tartja a Fényt, aki Táncol … nekem EZ a Helyem … elméletben NEM találtam rá, hanem tapasztalás útján … válságok, szenvedés árán tanulom a kapaszkodókat, a látszat biztonságot ELENGEDNI, máig … sok minden elvétetett … és így lett Helyem … Helyem, ahol NEM gondolkodom … ILYEN a Helyem … Neked is van – mindenkinek … a kérdés csak, hogy kitartok-e a meg-nem-alkuvásban, a keresést is elengedve … TENNI … tehát követni megtanulok-e, megadom-e magam a Zenének … amihez be KELL lépni az időszerű Újba (jó) – de továbblépni is KELL, amikor a Van már idejétmúlt (rossz) … ennyi a Kulcs, a változás, az ÉRzések követése, a Tánc … őszintén … térd meghajtása, Szolgálat, szelíden, alázattal, kapcsolódva, szeretve, minden gazdagságom letéve … BÍZZ …bennem, magadban, a Rendben … BÍZZ … a Táncod, a Helyed Te is felismered … LÉPJ hát … a Semmibe, IGEN, a bizonytalanban … Lépni csak így lehet, a Zenét Követve … és utólag, a BIZALOM útján derül ki, hogy a semmi VALAMI … és a Tánc Boldogság. : )

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!