Levélben érkező kérdést olvasva robbant ez ma belőlem ki. Lehet-e a nő házas? – volt a kérdés, szépen megfogalmazva, és ezt találtam magamban. Hogy az erdő része, korszak, állomás a ház, házikó, agyondíszített kis mézeskalács, a NŐ háza. Aki megoldja, ezt is, mert muszáj, mert a múlt elmúlt és most fedél KELL, neki és a gyermekeknek, és egyedül van, és így racionális, tehát vesz és törleszt és megküzd érte, de mégsem otthon, soha, nem tud azzá lenni Férfi nélkül, csak ideiglenes szállás, olykor kelepce, ahogy Vándor által fenntartott legénylakás is, legbelül szomorú végül, bármilyen vidámak is a színek. Ezt látom. Amivel nem azt akarom mondani, hogy azonnal add el. Nem. Hanem csak rávilágítani, hogy időszakos. A ház is. A Boszorkány az Amazon alesete, lényege mindkettőnek önközpontúság, az Amazon erőből, a Boszorkány színfalak mögött tart mindent és bárkit kézben, mert nem bízik, mert képtelen épp, mert csalódott, ami helyes, a korszak fontos és értékes, át KELL rajta menni, Legyen ház, VEDD meg, ÉPÍTSD fel, ha ezt érzed időszerűnek, mert akkor helyes, annak ellenére, hogy lesz, hogy VAN tovább.

Az egyedül fenntartott biztonság ára a magány.

Ami marad is, amíg a biztonsághoz ragaszkodom jobban, amíg muszáj magaménak tudjam, amig fontosabb az ÉN házam, mint a közös Tánc. A jó hír viszont, hogy egyre inkább börtönné válik, majd, konkrét cellává alakul a kis lakás, élménnyé lesz, hogy mégsem így a jó, hogy szűk, hogy elmúlt, hogy tovább, míg aztán az Amazon kezéből a kard, amit ma még szorosan fog, amit pedig eszében sincs letenni, egy nap mégis kiesik, váratlanul, mert egy Lovag, egy Juhász, a benne lobogó Tűz, az Ügy, a Csillagszem lenyűgözi, és akkor és csakis akkor lép majd a nő ház témában is tovább. Ugyanis nem érzi majd többé a magáénak. Már. Ezt sem. A házat sem, ahogy önmagát sem, mert bárhogy is küzd majd az egója vele, de megérkezik az Igaz érzés, hogy ez MIND a Férfié, ő, a Nő, teljes lényével, és mindene, ami ezzel jár, közös Irány, közös Ügy, közös Feladat legfontosabbá az életében így emelkedik, muszáj is, mert csakis így, totális, szellemi, lelki ÉS anyagi odaadás által működik a Tánc, és ekkor érkezik a valódi Házas-ság ideje el. Ami a Férfié. A ház. Aki viszont többé nem tekinti sajátjának, mert már tudja, hogy nem az.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!