Megfigyelésem, hogy a tudás bennem réteges. Nem az én tudásom, hanem bennem lakozó, számomra már hozzáférhető tudás ez, és réteges. Bizonyos részei messzebb és mélyebben vannak, másokat a felszinhez közel. A felszín otthonos, közhelyek szintje gyakorlatilag, mindenki tudja, aztán amit mindenki tud ha őszinte, aztán amit sokan sejtenek, aztán amit kevesen sejtenek, végül amit a környezetemben viszonylag egyedül sejtek, legalábbis az élményem ez, mert nem tudom másokról, hogy tudják.

MUSZÁJ a legmélyebb vélekedéseket is megosztani.

Minél mélyebb, annál nagyobb, elhanyagolt felelősség ez, hogy az embernek merni kell a számára hozzáférhető tudás mélységeit mutatni, mégpedig három okból is. Maga miatt, a környezete miatt, a világ miatt. Magam miatt, mert csakis így csiszolódik vagy rögzül, hogy merem mutatni, a világ csiszolja, ha pedig törik, akkor mégsem gyémánt. A környezetem miatt, mert adni tudok vele, és mert azokkal akik szintén sejtik kapcsolódni csakis igy tudunk, hogy egyikünk valamikor kimondja. Végül a világ miatt, mert csakis így megy előre. Konkrét emberek, konkrét kozkázatvállalása által.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha érdekel a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Bővebb info ITT.