Szeretek beszélni. Tegnap nagyszerű szegedi közönség előtt volt erre alkalmam, és arra jöttem rá, hogy nem is beszélni szeretek igazából. Hanem hatást gyakorolni. Hatást gyakorolni csakis az tud, akinek nem egyszerűen csak mondanivalója, hanem átadnivalója, tehát mások számára értékes tartalma, kommunikációs célja van. A világ nagy része nem így működik. Komplett iparág épült arra, hogy mások számára nem különösebben értékes, vagy akár konkrétan értéktelen, sőt káros portéka tartalmas mivoltáról meggyőzzön. Eleinte nehézséget okozott ez a zaj, mostanában azonban szeretem. Szórakoztat. Mint tölgy a viharban, szanaszét dülöngélő kártyavárak között… erősít, edz, növekedésre ösztönöz. A napernyőknél már vonzóbbak vagyunk. Miközben másrészt a bevásárlóközpontok még erősebbek nálunk. Nem akarok bevásárlóközpontot építeni, hanem értékes játékokkal tűzdelt ligetes vidámpark a képem. A tegnapi közönség negyven százaléka férfi volt. És ez jó. Jó, mert nem vagyunk örökké itt. Érdemes hasznosan tölteni az időt, aminek legjobb módja értéket adni. Szavak, tettek, alkotások által. Hatni kell a világban, de nem az akaratos módon. Ellenkezőleg. Nyugalom által. A nyugalom automatikusan érint meg, vonz, ellenállhatatlan azok számára, akinek időszerű, amit adni tud az ember. Az ember azoknak ad igazából, akik hiányolnák, ha már nem lenne itt. Szép ez nagyon. És jó emlékezni arra, hogy nem vagyunk örökké itt. Van mit adj, bizonyosan van, ha ezt olvasod, ne várj tehát tovább, mert kész sosem leszel. Ki kell állni végül. Azzal, amit át akarsz adni, meg akarsz értetni. Hogy másképp is lehet. Adás által hatni. Hatás által alkotni. Alkotás által gyarapítani. A szegedi hotelben Mozart zenéje szól épp, szeretem, adósa vagyok. Adósa vagyok, mert nekem sokat adott és viszonozni sehogy nem tudom. Hanem csakis továbbadni lehet. Az előttünk jövők csodás hagyatékát “törleszteni” csakis előre tudjuk, mindenki a maga módján, én épp szavakkal. Örülök.
*
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”
Jn 16,16-20
Öröm, ha megosztod!
