Ki Igaz? Komolyan, őszintén, mélyen. Nos? Szerintem se, én sem. Jó ezzel békét találni, hogy az emelkedő emberi úton egyre igazabbak bár lehetünk, de Igazak, így, nagy betűvel még soká nem vagyunk. Nagyon fontos ez számomra. Mert ezt megengedve tudom az emberségemet vállalni, teljes életet élni, csakis ezzel arányban, hogy belátom, pár éve beláttam, hogy NEM vagyok Igaz. Legfeljebb igazuló, de attól még bőven marad árnyék. Ahogy mindenki másban is. Nagyon, nagyon fontos ez, mert az emberséget, tehát a tökéletlenséget, a nyilvános bűnösséget, tehát a személyes igazulás pillanatnyi állapotát azzal arányban tudjuk megengedni és mutatni, egymásnak és a világnak, tehát magunknak, amennyire ez valóban megérkezik bennünk, hogy bár úton vagyok csak, de az mégis Elég. Tökéletlenségem, tehát bűnösségem elfogadása az elégvagyokságom, tehát az önfelvállalásom, tehát, igen, a sikerem kulcsa. Fontos ezt jól érteni. A bűn fogalmát. Hogy NEM szégyenre ok. Ellenkezőleg. Kapcsolatom bizonyítéka, Erőm forrása.

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte. Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?” Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Mk 2,13-17

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!