Ősz van, a nyár elmúlt, a levelek hullanak, és ezzel együtt az ember lelkében is enyészik, ami idejétmúlt, mégsem kell, mégsem igaz. Magamtól engedem el. Részben. Részben ágak is törnek, amikhez ragaszkodtam volna még, évekig akár, és aki az ágait nem engedi annak a törzse sincs biztonságban: viharok tépik, és nagyobb részt szakít magával, sőt akár meg is roppanthatja a jelent, ha túl sok Rajtad a hamis. Fontos, hogy mihez kezdesz a múlttal! Nézed, mumifikálod, visszaragasztani próbálod … vagy komposztálóba hordod és földet szórsz rá … vagy mágját raksz és égetsz. Előbbi rendezetlen, sőt fokozódó káosz, “nem értem miért nem működik az élet”, utóbbi bár kevésbé fájdalmas, de lassú, mert a múlt hosszan feldolgozatlan marad, soká foglalja az ember lelkében a helyet, a szőnyeg alá sepert igazság súlya visszatart, a harmadik a legfájdalmasabb, de egyben leggyorsabb és leghatékonyabb is. Nos? Te mit választasz?

Legfontosabb, legnagyobb, legjelentősebb kérdések egyike ez, hogy a múlt (vélt) értékeinek elvesztését hogyan dolgozod fel.

Halogatsz, komposztálsz vagy égetsz? Utóbbihoz a bátorságon kívül tűz is kell – és az derül az évek múlásával ki, hogy egyedül az igazság alkalmas láng, és a munkát Helyetted más senki nem végezheti el. Fel KELL dolgozni. FEL kell dolgozni. Az igazság mindent felemészt, ami elmúlt, DE ehhez vállalni kell a használatát. Aminek veszélye, amint a tűz esetében általában, hogy olyat is magával ragad esetleg, amit (még) nem szántam égetésre. De mégis. Mégis KELL merni, érdemes égetésre kitenni a múltat. Módja elmondani. Fel KELL vállalni azt, amivel szembesülni nehéz, és bár a terápiás folyamatok lényege is ez, az én javaslatom a nyilvánosságot és egymást használni hozzá. Mert több nézőpontot kaphatsz. Bátrak a nevüket is adják, de eleinte az álca szerintem jobb, mert szabadabban tud az ember önmaga lenni.

Szabad az éj leple alatt égetni! Kezdetben mindenképp, amihez teret, nyilvános “tűzrakót” építettem, lásd: Kapcsolodj.Net

Új közösségi oldal, ami saját élmények megosztása, saját élményekkel való reakció, az őszinte emberi önfelvállalás, az ebből születő igazabb kapcsolódás és szolgálat tere. “Anti-Facebook” tehát, ahol név és arc nélkül akár, de önmagad lehetsz. Neked született. Neked, nekünk, magamnak. Nyilvános égető-tér, amolyan emlék-krematórium, ahol a fa az őszinte vallomás, és a lángot figyelem által dobjuk, saját élményeinket vetjük egymás korlátozó ítéleteire, amíg az őszinte elfogadás, tehát az igazság marad csak. Sőt. Tettek születnek. Ami a korlátozó vélekedések eloszlatásának automatikus eredménye. Hogy a hosszas halogatás után végre maguktól születnek meg a tettek. Ha a tettek meg nem születnek, akkor a fény nem volt elég erős, az őszinteség nem volt elég nagy. Szeretettel várlak, használjuk egymást, mert egyedül senkinek nem megy… Testvérek! 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István