Megtaláltad Istent, a taót, spiritualitást, közösségi élményt, meditációt, az élet végső értelmét? Elhiszem, szuper, gratulálok. Akkor most FONTOS, hogy otthagyd! Legfontosabb, mert még csak félúton vagy…

Az ember a mintái legyőzése (csődje) után a világ értelmét fürkészi, amit valóságosan meg is tudunk találni, de sokan követik el a hibát, hogy akkor mostantól már inkább csak “az Isten tenyerén nyugosznak”. Nem megy, nem fog menni, nem leszel jól, ha erőlteted. Ugyanis a feladat NEM megtalálni a fényt, Istent, a rendet, hanem méltóvá válni hozzá, amit csakis részvétel által lehet. Sokakat látok a tudatos korszak spirituális egó idealizmusába évekre ragadni, hogy szinte beszélni sem lehet már velük, mert annyira megvan a tökéletes válaszuk, mindenre. Tudja. Ő tudja, csak épp semmit nem csinál, részt nem vesz. A tökéletes elméletet ismerni nagyon más, mint a tökéletlen gyakorlatban résztvenni, az előbbi magában bőven kevés, meg kell találd a helyed, hozzá kell tegyél az egészhez. Ami a Tudatos utáni Lelkes korszak nagy felismerése. Hogy muszáj megtaláljam a helyem. Hős pedig az lesz, aki ezért magát, a biztonságát, az egojat áldozva végre kockáztatni (vérezni) is hajlandó. A férfiak munkában hősök, a nőknek a férfi a hősiességet megkövetelő munka. Ez van. Végül. Ez lesz. Ez működik. HAGYD AZ ATYÁT A FRANCBA, és emberekkel, küldetéssel, magad meghaladásával, MUNKÁVAL foglalkozz kicsit, különben megragadsz – amíg ezt nem teszed a saját fejed fogja vagy, leszel, maradsz. El KELL engedd, fel KELL áldozd az álmod, hogy megtaláld a szolgálatodat, helyed, boldogságot! Az Atya tenyere és a nyugalom NEM azonnal jár csak mert már érted, hanem az Út VÉGÉN vár, ha megszolgáltad. No és akkor majd Te is visszatérhetsz… a halálod napján, előbb semmiképp nem.

*

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.

Jn 16,23b-28

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!