Konfliktus esetén engedj mélyebbre!

Érdekes ez a hol laksz kérdés, hogy miért kérdezik. Csak hogy tuják, vagy mert megnéznék? Én az utóbbira is kiváncsi lettem volna. Fontos, hogy a mester hol lakik. Hogy hogyan él. Látni önmagában is érték, hátmég, ha be is enged, mert egészen másképp ismerhetsz lakva egy embert meg, hogy a környezete, a rend-szeretete, a szeretteivel való viszonya milyen. Kit ismersz ennyire? Akit mesterednek-mentorodnak-vezetődnek tartasz, őt igen? Láttad valaha a mindennapokban? Garantálom, hogy kiábrándító… volna. Kiábrándító és felszabaditó, mert végül mindenki csak ember. Egyrészt. Másrészt ebben a “csak” emberségben mégis óriási különbségek vannak. Nem abban, hogy őket nem érik kudarcok, vagy nem vitatkoznak – eseténként biztos –, hanem, hogy azt hogyan kezelik, hogyan dolgozzák fel, mit hoznak a válságok által hozott lehetőségből ki. Kudarc, vita, kihívás, hiba, baleset: a válság valójában az élet “csak”, ami mindig lehetőség, lépcsőfok feljebb lépni. Akadunk, tehát tanulság vár. Lemész-e érte? Könyörtelen következetességgel akár, mert pontosan a szeretet ezt parancsolja. Az emberek általában nem. Pedig elképesztően megéri a konfliktust lehetőségként látva az okot keresni. Mert ha sikerül megtalálni, akkor ugyanolyan “kudarc, vita, kihívás, hiba, baleset” soha többé nem lesz. Soha. Mert a megértés elmossa. Egymás által magunkról és a világról tanulhatunk, HA a le merünk a konfliktusba menni. Az igazságig. Ami
MINDIG az, hogy valamit nem értünk. És amint megértjük, amit eddig nem értettünk magunkról vagy a másikról, azután azonos helyzet többé soha nem lesz, mert amit az ember ért, ott nem tud akadni többé. Míg akár örökké ismétlődik a válság (a tanulási lehetőség), ha nem mész elég mélyre, mert fáj, vagy csak elkened. Nos? Konfliktus esetén ne felelőst keress, hanem értsd, hogy nem értjük egymást, tehát magadat mutasd jobban, a mozgatórugókat keresd! A megoldás ritkán az, hogy valaki egyszercsak belátja, hogy tévedett, hanem az árnyékos, fel nem tárt, eddig még soha ki nem mondott mélységek segítenek. Amit az ember ritkán lát a másikban jól. Mely okból a szürke zónákat ne a másikban, hanem magadban keresd! A konfliktus oka sosem az, hogy nem szeretjük egymást, hanem hogy valami fontosat nem tudunk egymásról, nem elég jól értjük a másikat. Ezt találd meg, ezt mondd el, ezt mutasd meg… a legmélyedre engedj, és örökre kiléphettek. Jézus egyszerűen csak beenged. Maximálisan, totálisan, végig, azonnal – és ott a csoda vár. A mi számunkra is ez a legjobb recept: ha a világ Akar, engedj!

*

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”

Jn 1,35-42

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!