Soká próbáltam elmagyarázni embereknek, hogy hová is tartunk, lassan értettem meg, hogy ez nem egyszerűen felesleges, de lehetetlen, sőt hiba. Az én hibám. Nagyobb, zavarbaejtő összetettséggel látom a célt, mert régebb óta figyelem, és bár egy darabig, a felszínt mutatni vonzó, a felszín alá bepillantást engedni lelkesítő, de ha tovább is megyek, túl mélyre engedem a másik embert, akkor az már elbizonytalanító. Mert az ember hitre értéssel arányban, értésre pedig figyelemmel arányban képes. Lassú ez és fokozatos. A hit születése. Eleinte érdeklődés csak, aztán vonzalom, egy ponton lehetőség, amit választani muszáj, Üggyé ekkor lesz, amikor elég lelkesítő, hogy az egyéb félelmeket az egyén legyőzze, ami után a lekesedés állapota marad, és az értés fokozatosan nő, a “befektetett munkával”, annak eredményeivel arányban kerekedik valódi Hitként a Cél is. Mint a földeken. Szép ez a mag. Fa lesz belőle, és alma – ki kéri? Aztán elvetem. A talaj adja magát, lekes, mert hisz, mert magára ismer, és az almáskert, meg az alatta találkozó szerelmes pár, meg a mellé települő falu, tehát a még hihető egy fán túlmutató csoda: idő. Idő, amit sürgetni szavakkal nem lehet, hanem élménye kell róla legyen a földnek és a közösségnek. Hmm. A vizionárius látja a jövőt, de nem mert jobb, hanem mert régebb óta nézi, mert neki a dolga ez. Nézni. Tudni. Érezni. Indulni… Amihez fontos mihamarabb elfogadni, hogy ez az ő dolga, pontosan, hogy másoknak meg más dolga lehessen. Mely okból mások ezt így nem azért nem értik, mert hülyék, hanem ilyen mélységben nem kell értsék, mert máshova kell a figyelmük, tehát normális az, hogy másokat akár meg is rémít, ha vízió túl konkrétan, túl részletgazdagon, túl hamar mutatkozik. Érdekes ez. Az ügyet-lelkesedést-célt nem mutatni pontosan akkora hiba, mint a hitbe – a jövőbe – túl mélyen engedni. Csakis a helyes, mert inspiráló, de nem túl hihetetlen mérték működik. Azzal arányban, akinek mások látnak. Azzal arányban, akik Ők ebben a történetben. Csapat nélkül semmi nincsen, Rájuk figyelni mindennél fontosabb. Ami végül igazából nem “kövessetek engem”. Hanem “gyertek, mert jó lesz”. Értve ez alatt, hogy emberek között nem az “én tudom” működik, hanem a Tér, “sejtéseim vannak, de a Te sejtéseid is fontosak” – menjünk együtt, fedezzük együtt fel az utat. Ha csapatot, sikert, boldog jövőt akarsz, akkor teret kell adj!

*

A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.

Mt 4,18-22

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!