Rendhagyó vasárnapi írás, de igen, ez most egy meghívás. Újabb ötletem támadt, ami Bécsben egyszer már fényesen működött, és ellenállhatatlan kísértést érzek, hogy akkor most nagyobb közösségben is megpróbáljam. Nomeg születésnapom lesz. Sőt. Bejelentenivalóm is van. Hmm. Idén nem kerítünk neki akkora feneket, de NAGY szeretettel várlak! Egy korszak zárása, és egy új kezdete is következik kedden este, miközben az alap, mint mindig, a tapasztalatok őszinte megosztása. Részvétel Nektek, akik ezt olvassátok: ingyenes.

Regisztráció itt.

… ugyanis be kell menni. Muszáj. Bemenni. Előbb vagy utóbb, de mindenkinek be kell majd jönni. Sőt. Fontos az ajtót másoknak is tartani.

Barátsággal,
István

*

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!

Mt 25,1-13

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!