No ezzel most megint nem leszek népszerű, de akkor is: a Férfi keretez. Nagyon fontos ez, a felelősségvállalás, a valódi kapcsolódás, tehát az igaz szeretet módja, hogy a Férfi keretez azok számára, akik támaszkodnak rá. Bizonyos dolgokra tehát határozottan ösztönöz, és NEM enged mindent. Mármint nem erőszakkal nem, nyilván, hanem világosan kifejezve, hogy szerinte mi jó, ő merre akar menni, tehát aki vele együtt menne, annak merre “kell” mennie, ha vele szeretne. Közös Irány, közös Ügy, közös-Ég. És nyilván nem kell, ezért nem erőszak. Viszont ő arra megy. Ami olyannyira így van, hogy aki nem keretez az nem halad. Másképp: aki nem utasít világosan, egyértelműen, határozottan lehetőségeket el – az nem Halad. Tehát nem is Vezet, és nem is fog, bármennyi erőforrást fektet is be, bárhogy is erőlködik. Ez van. Valamint, hogy ez

nyilvánvalóan ellentétes a nagy szent szabadság eszméjével.

Ezért nehéz. Felvállalni például. Megérteni, beleállni. Hogy itt, tehát velem ezt és azt nem lehet, amazt és emezt pedig csak így. De másrészt ezért tökéletes szűrő is, mert nyilvánvalóan nem lehet azokkal együtt menni, akik minden pillanatban az önfejű elképzelésükhöz ragaszkodnak. Ezért magány a “nagy szent szabadság”, mert nem igazodom, tehát nem is kapcsolódom. Ezért fontos az önfelvállalás. Mégpedig nem csak, hogy hogyan keretezek, tehát velem mit és hogyan, hanem, hogy én magam hová igazodom. Férfi Igazít és Igazodik. Sőt. Nem Igazíthat, nincs mi alapján Igazítson, aki maga nem Igazodik, mert az nem áll, nem állhat az Igazságban. Fontos ez. Hogy joga Igazítani csakis annak van, aki az Igazságát, tehát a Renddel való összhangját előbb bemutatja. Akin látszik. Akiről érződik. Azzal arányban igazodnak mások automatikusan hozzá, és hoppá, nem Igaz mégsem, hogy Igazítania kéne, hanem a Férfi “csak” Van, és az Igazodás körülötte magától történik.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!