Az útonjárók közössége a dolgom, és nem az evangélium hirdetése.

Olyan megrázó ez, hogy ha az ember egyszer valóban megért valamit, akkor onnantól legszívesebben már nem is foglalkozna mással, csakis az örömhír terjesztésével, legyen az tudomány, ezotéria, vagy mint esetemben egy ideje: a jézusi tanítás és a mennyek országának magyarázása – de mégsem ez a dolgom. Sőt. Hiteltelenít, a máskülönben felépített bizalmat rombolja, ha a mennyek országát szóban sokat hirdetem, pontosan érzem ezt, mert bár néhányaknak valóban szól, akik szintén érzik, közelben vannak, akiket megnyugtat és megerősít, de a többségnek nincs még saját élménye, és őket elbizonytalanítja, hogy velem valóban lenne-e dolguk, és így egyéb dolgokban is kevésbé hallgatnak rám, tehát távolodnak, ahelyett, hogy az általam saját tapasztalat alapján megismert, és ezért ajánlott korszakos úton tovább haladva elérnének oda, ahova én is jutottam, és megtapasztalnák a maguk életben, amiről én is tapasztalva, ráébredve, érzetként ráismerve győzködtem meg. Hmm. Jó most ezt elengedni. Nekem nem az Atya országának hirdetése a dolgom, Jézus azt megtette már, soha vissza nem vonható módon, ami minden embert foglalkoztat legbelül, még ha tagadja is ezt, vagy ellenkező irányba törekszik is épp. Hanem az én dolgom utat építeni. Saját tapasztalatok által járható Utat. Minél többeknek. Az útonjárók közössége a dolgom, és nem az evangélium hirdetése, mely okból beljebb zárom e blogot újra – elnézést, ha nehéz követni – és így kevésbé látszanak majd az Istenes írások, illetve az e célra létrehozott Ember-s-Ég oldalra kerülnek már majd csak ki, sőt talán kevesebb is lesz, mert egy éves intellektuális önigazolás után, hogy lám ilyet is tudok, a tömegeket foglalkoztató problémákhoz időszerű visszatérjek. 🙂 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.