Homokra építkezel vagy sziklára? Alapvető kérdés ez, amiről soká gondoltam, hogy először meg kell bizonyosodjam. Tehát, hogy tudnom KELL, hogy valóban szikla, amire építek, amit annak vélek, és csak utána szabad az építkezést megkezdenem. Aztán az derült ki, hogy mégsem. A magány kínzó mélységeiben egyszerűen csak megszűntem ezen gondolkodni, mert annyira nem bírtam a tétlenséget tovább, és építeni kezdtem. Homokra. Mint utólag kiderült. Pontosabban homokra, ami alatt szikla volt – és a döbbenetes éppen ez, hogy a homok alatt mindig szikla van, ÉS az építkezés folyamata, tehát hogy terhelni kezdem mutatja legjobban meg az alap minőségét. Homokra kezdtem építkezeni. Nagyzó álmok idealizmusa alatt évekkel később, sok bukdácsolás után bukkantam valódi sziklára. Amit onnan tudok, hogy korábban dülöngéltek a falak, míg most már megállnak. Miközben bizonyára ma is van még azért homok a szikla és az építmény között, hiszen picit még mozog. Lenyűgözően fontos ez. Hogy indulni KELL, mert csakis így derül ki, hogy homok vagy agyag vagy szikla, amire az ember épít, a világképe. Az építmény súlya által. Hogy a súly a homokot kinyomja, mert a működő rend nem tűri a bizonytalanságot meg. Szép ez nagyon. Hogy helyes alap, tehát világkép nélkül nem fog az építmény működni, de pontosan az építmény működését érintő kihívások azok, amitől az ember folyamatosan egyre mélyebbre ás, míg a sziklához bizonyosan eljut. Ne várj tehát tovább. Hanem vágj bele, lassan, figyelemmel: építkezz! Építs homokra, hogy a sziklához mihamarabb eljuss. MA indulj el! Mert másképp szikla nem lesz. 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István