Az önismeret sűrű sötét erdejének – tehát az út középső, báb, kereső korszakának – egyik nagy kihívása a sötétségből fakadó következmény: hogy nem látunk. Nem csak az Utat nem, hanem egymást sem. Nehézsége ennek, hogy így tehát kapcsolódni sem tudunk, mert mint lopakodó emberek az erdőben, sziluett a másikról az élmény, aminek bizalmatlanság és egyenlősdi egyenes következménye, ahelyett hogy valódi nyitottság és tiszta észlelés lenne. Nem vagyunk egyformák. Mármint ez nyilvánvaló, de azonos szinten sem vagyunk. Hanem egyesek előrébb járnak és mások hátrébb, amit nem észlel, aki csak sziluetteket lát. Hogy kire hallgasson, és kinek dolga segíteni. Nem tudja. Felcseréli. Kellemetlen helyzetek adódnak, és teljesen felhagy vele, kivéve, hogy

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha tetszik a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Egyes írások csak Előfieztéssel látszanak.