Isten nem bosszúálló. És nem is fenyeget. Sosem. Pontosan így tehát az ember se legyen bosszúálló. És ne fenyegessen. A sosem nyilván messze van, de erre jó törekedni. Másrészt Isten megállapít tényeket. A rend, hogy következmények vannak, és fontos, hogy az emberek közötti kapcsolódásokban is meglegyenek a következmények és azok egyértelműek legyenek. Sokaknál látom ezt kihívásnak. Hogy a jóságot következményeknélküliség módon próbálják emberek megvalósítani, pedig a következményeknélküliség NEM jóság. Hanem önfeláldozás, zavar, önpusztítás. Nem az szeret helyesen, akivel mindent meg lehet tenni, hanem aki őszinte és egyenes a következmények dolgában is. Mert a tények valóban makacs dolgok, az ok az okozatot bizonyosan maga után vonja. Harmóniában, tehát rendben az áll, aki ezt engedi, magán keresztül is. Fontos kő helyett kenyérrel visszadobni – ha tudsz, amennyire tudsz, amikor tudsz – de ha a kő repül ÉS talál, ha vér folyik és fáj, akkor annak szabad következményei legyenek. Kell legyenek. Jelöld a határaidat ki, engedd a “jóságot” el és vállald az őszinte következményeket fel!

Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: „Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni.” Majd így folytatta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”

Lk 10,13-16

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!