Egy ideje foglalkoztat ez, hogy a násznép nyilván nem szomorkodhat, de honnan tudom, hogy mikor vagyok esküvőn? Továbbá mért ne lehetne örömömben böjtölni? Hmm. Aki böjtöl szomorú? Mondhatjuk, ezek szerint. Másképp: aki böjtöl, annak felfedeznivalója van, befele figyel, nem vesz külső ünnepségekben részt. Fontos, igen, évről évre fontos a böjt. Tisztulás, továbblépés, korszakzárás lehetősége. Változna ez, ha a legnagyobb tanító itt lenne épp velem? Akkor nem böjtölnék, avagy: tud ő nekem többet adni, mint a böjt tudna? Nyilván. Hiszen tőle és vele többet tanulhatok mint bármilyen befelé fordulás által, ép elméjű ember tehát rá figyel, követi őt, bármilyen évszak is van, a Tanító valóságosan felülírja a böjtöt is, Hatalma van rá, Jó nekem, ha hagyom, hogy felülírja. No hát ezért nem abszolút törvény a böjt. Sem. Létezik nagyobb. Kövesd, ha Látod!

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”

Mt 9,14-15

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!