Mindannyiunkat vár végül. A személyes nagy válság, a sűrű sötét erdő, az Ember születése. A bátrak, tehát erősek túlélik, sőt újjászülettnek, szó szerint, mert a pokol bugyrainak tisztítótüzében egy új minőség, Irány, Cél, Küldetés, Hang jelenik meg, csiszolódik ki, kap Erőre bennük, a gyávák, tehát gyengék pedig belehalnak, szó szerint, mert nem mernek a lelkük mélységeibe leereszkedni, magukkal szembenézni, a változást megengedni. A kettő között a halogatók, más néven kicsiny hitűek óriási tábora, akik számára azonban még mindkét irány nyitott. Megszokták a sötétséget, a kínt, a szenvedést, mert csalódtak, és ezért nem bíznak Jóban, Igazban és Szépben, tehát nem mernek az önfelvállalás félelmetes harcába beleállni, a fényre újra, valódi önmagukként kilépve megszületni, még nem, még mindig nem, holott a hely fogy, egyre fogy, és mélyen benn tudják, hogy a halál közel. Te melyik vagy? Élsz, halsz, vagy csak létezel? Kemény, tudom, de talán az év eleje jó alkalom a kérdést feltenni. Ahogy azt is, hogy kikkel. És hogyan.
Öröm, ha megosztod!
