Sőt. Csak az Együgyűek Élnek.

“Bolondok” napja van, ami az élet, a Nagyobb, sőt a bátor alázat és a szelíd boldogság napja szerintem, tehát évek óta ünneplem. Mert lenyűgözően nagy bolondság kell ahhoz, hogy az ember valóban el merjen arra indulni, amit igazán igaznak érez, ami vonzza. Csakúgy. Megfontolásokat és tanácsokat félretéve, okoskodást fel-adva menni, mert mennem kell. Férfinak Ügy, Nőnek Férfi. Aki nem, hogy nem tökéletes, de félkész sincs feltétlen még, és az sem biztos, hogy választ, sőt utána meg is kell még csinálni, sok-sok munka, millió tényező bizonytalan… Bolondság. Napjaink, a kortárs világ szerint, és én mégis azt látom, tapasztalom, élem, hogy csakis ez működik. Ha a ráció “szent” bálványát el mered engedni, és a helyben kapaszkodás helyett Járni kezdesz. Bolond, sőt szentségtörő. Meg is köveznek gyakran, a méla, titokban szenvedő, farizeus többség, lekicsinylő szavak bizonyosak, de ha ennek ellenére mégis lépni, indulni, haladni mersz, hamar magad mögött hagyod őket. Idő. Persze. Hetek, hónapok, évek, míg aztán egyszerre látni kezdenek újra, látni, sőt megbecsülni és kérdezni, mégpedig az eredményeid alapján, mert Neked mintha működne, ami nekik – korábban is sejtették, de mára be is bizonyosodott, hogy – nem. És akkor jönnek. Kérdésekkel. Te kedves vagy, mert már nyugodt, többé nem lehet  elbizonytalanítani, mert többé nem vagy magadban, él a kapcsolat, tehát kedvesen válaszolsz is, amin felháborodnak. Mert bolondságot beszélsz. De az életed meg mégis működik, akkor most hogy is van ez? Szép nagyon, hogy emberek nem tudják elképzelni, hogy Te annál maradtál, amivel és amiért egykor kinevettek, megtagadtak, kirekesztettek. Bolond. Egyszerűen “csak”. Valami nagyobb trükköt, titkos módszert, megvehető képzést sejtenek a számukra sikernek tűnő derűd és erőd mögött. Ami pedig nincsen. Semmi más. Maradtál bolondnak – a galileai ember, ahonnan pedig semmi jó nem jöhet. Mondják. Mert “tudják”. És mégis. Hmm. A bolond útja soká magányos, amíg keres, míg aztán a keresést végül fel-adva talál, és ekkor társakkal, más bolondokkal találkozik, és innentől a közösség legnagyobb érték, amihez immár “normálisak” is próbálnak csatlakozni, de nem lehet, míg magad is el nem dobod az eszed, magad mögött nem hagyod a minden részlet minden paraméterével számoló racionális döntéseket, tehát a bizalmatlanságot és a félelmet. Muszáj Ugrani. Muszáj lesz végül. FEL lépni, tehát MAGAD, tehát a lényeged, tehát a vonzódásod vállalni. Mert a zsigeri, az irracionális, a VONZÓ az Út, bármilyen bolond, tehát kiszámíthatatlan, kockázatos, bizonytalan is – és a Bizalmad pedig a kérdés. Nos? VAN Út, sőt Igazság, sőt Élet is van és VÁR, az ára pedig “csekély”, önmagad KELL “csak” hozzá legyél, tehát bátor önfelvállalás és szelíd alázat, mert boldog végül csakis így lehetsz, hiszed vagy sem, mindegy, változik úgyis hamarosan. ÉLJENEK az Együgyűek! Sőt. Csak az Egy-ügyűek Élnek. Mégpedig bizonyosan közösségben, mert másképp többé nem érdemes.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.