Kérhetsz. Igen. Meg is kapod, HA… Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Duplán kihívás tehát. Egyrészt a helyes út késél, napról napra, minden pillanatban, a megérzések pengekeskeny ösvényén járva sem a túlzás, tehát arrogancia, sem a lassúság, tehát félelem oldalára nem billenni, komoly kihívás, tulajdonképpen lehetetlen, hanem a zuhanás elkerülése a billenés megengedése által lehetséges, mert az minden lépés sajátja, a billenés rendben van, viszont belőle minél hamarabb visszatérni a művészet. Lépek, dőlök, olykor esem, megkapaszkodom, egyensúly, lépek, dőlök, esem, megkapaszkodom… és így tovább. Ez van. Évek óta már, és nem panaszkodom. Haladok, és bár rendszeresen billenek továbbra is, aminek elfogadása marad kihívás, másrészt ez még nem a kérés. Nem. Ez még csak a helyes Irány, tehát az időszerűség, de

a kérés is KELL, mert az a Lépés.

Kemény. Hogy hiába kérek, ha nem időszerű, és hiába időszerű, ha nem kérek. Másképp: hiába Lépek, ha az Irány nem jó, és hiába Jó az Irány, ha nem lépek. Csudába is. Ráadásul mindig csak ma. Amit tegnap kértem és megkaptam, ma szeretném továbbra is, mert ilyenek vagyunk, de az gyakran már nem időszerű. Tehát nincsen tovább. Ráadásul kérni sem könnyű. Helyesen kérni, tehát jól, tehát szelíden, tehát alázattal, tehát tulajdonképpen leginkább csak hálával elfogadni, nehéz. Mert azt hiszem, kérnem kell. De nem. Nem ez működik. Hanem rácsodálkozva lépni. A semmiből jelenik a lelkemben az időszerű következő lépés meg, és tulajdonképpen csak elhinnem kell. Cselekvő módon. Tehát MERNI felé lépni, és akkor történik. Csoda ez. Hogy automatikusan történik ami pedig korábban sohasem. Ha nem verem az ajtót. Ha hagyom, ha bevárom, hogy megjelenjen előbb, ha azt követem, ami így érkezik, amit valóban elhiszek, bármilyen irracionális is. Akkor.

CSAKIS a soron a következő lépés történik.

Tehát az utána jövő nem, hiába érzem, hogy arra lesz, hiába fantáziálok róla, hiába kérem. Alázat próba. A rendszer a MOST időszerű lépéssel működik csak. Csakis az történik, mert csakis az időszerű. Egyéb nem. Hogy honnan tudhatom? Ami a semmiből jelenik új lehetőségként meg, amire magamtól SOSEM gondoltam még, az az időszerű. A semmiből jön, fejemhez kapok, hát persze. Az. Izgalmas nagyon, hogy mintha az elgondolás által kilőnék lehetőségeket. Elképzeltem, tehát az, tehát pontosan úgy BIZTOSAN nem történik meg. Amit magamtól gondoltam el. Az nem. Hanem viszont ami ma a semmiből megjelenik, amiről egy a racionálisnál mélyebb szinten TUDOM, hogy igen, na az, az holnapra meg is valósulhat. Szinte magától. Azaz nem. Ha merek Lépni, tehát kockázatot vállalni, tehát áldozni az Irányába. Akkor valósul meg. Akkor bizonyosan.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.