Többet kellene “káromkodjunk”. Ami alatt nem csúnya szavakat, hanem Isten “káromlását” értem, közelebbről azt a nagyobbmondást, ami magunknak szinte isteni hatalmat vindikál, ugyanis enélkül megcsinálni sem tudjuk. Érdekes ez. Hogy milyen egyhangúlag akad az emberek messze túlnyomó része ki, amikor valaki nagyot mond, nagyot mer, nagyot álmodik. Automatikusan veszti hitelességét, tekintik káromlónak vagy bolondnak. Nos? Te miben visszakozol a környezeted hatására – saját  meggyőződésed, szinte fantasztikus hited ellenére, hogy pedig lehetséges? Ugyanis az. De ehhez előbb ki kell állni vele. Muszáj. Kimondani magam miatt is muszáj, hogy a világos cél szem előtt legyen, bármekkora is, és bármit is mondanak mások. Merd!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.