Szeretni azt tudom, aki Lát. Engem. Amihez mutatni kell magamat. Totálisan. Minden más kevés. A férfi útja ezért az önfelvállalás, mert örökké marad magára, falazza magát a megalkuvás, tehát a félelem börtönébe, aki ezt nem meri. Muszáj. Basszus. Semmi más, semmi, de semmi, de semmi más nem elég mint a MAXIMUM, amire a férfi képes. Fér-fi. Csak az. És pontosan ezért nem képes szeretni, aki ezt nem teszi meg. Nem képes, mert nincsen benne szeretet, mert nincsen szeretetben, mert amikor TUDOM, hogy nem teszek meg mindent, akkor nem tudom magamat szeretni, tehát mást szeretni és a világot szeretni sem, tehát boldognak lenni sem, ezért menekül a világából, fantáziák, drog, szex, alkohol, tv sorozatok, utazás, erőszakos kísérletek, mert a realitást elfogadni nem képes, aki nem tesz mindent meg, tehát abban áramlani sem tud. Önfelvállalás AZ út. Ami pedig szükségszerűen Harc. Ki KELL magamért álljak, aminek a hatás, tehát a világ ellenállása szükségszerűen eredménye, a támogatás mellett ellenállás IS, tehát Harcolnom KELL, mert megvalósulás, tehát Tér csak így lesz, másképp nem lehet. Harc az Ár. Elkerülhetetlen. Sőt, harcolni
MINDEN ERŐVEL muszáj.
Muszáj, mert örökké elégedetlen, tehát boldogtalan, tehát falakat húzó és szerepekben rejtőző maradok, ha ezt nem teszem meg. Csudába, írtam már erről, a nyári séta, 1200 km egyik fő tanulsága volt. De, igen, ismét. Kitérésen, halogatáson kaptam magam a héten, ami alól ugyan, persze, felmenthetsz azzal, hogy elindultak, egész jól mennek a dolgok, de nem Igaz. Még ha mindenki más el is hiszi, én egyedül nem, mert én TUDOM, hogy a sokszorosára vagyok képes. Képes és Hivatott. Dupla vagy semmi, nincsen másnak értelme, és másrészt szükségszerű a dupla, a Siker annak, aki bele mer állni. Hmm. Mint egy jó fonák ütés, olyan ez, vagy egy kemény fekete pálya, hogy bele KELL, minden erővel kell beleállni, és akkor persze, hogy sikerül, mikor fel sem merül, hogy képes vagyok-e rá, míg másrészt bizonyosan nem fog, ha kételkedem. Try not. Mondta Yoda. Do. Or do not. There is no try.
Fér-fi.
Do. Or do not. EZ a Férfi lényege. Minden erő. Totális kockázat. Tér. Megvalósítás. Minden egyéb kevés. És pontosan ezért nem lehet a mélypont, tehát a becsapódás előtt álló embereknek segíteni. Mert az ember nem, és nem, és még mindig nem adja meg magát, képtelen addig beleállni, amíg más utakat is lát, vagy vél, vagy remél. A fekete pálya csodája ez. Az egyértelműség. Nagylevegő és Ugrom. Végül, muszáj, mert NINCSEN más út lefelé, és meghalok, a hegyen, ha nem mozdulok. Hmm. Ez van. Hogy az én esetemben ez mit jelent? Fogalmam sincs. Rajtakaptam magam a napokban, hogy a pálya tetején állok, de nem indulok bele. Zavar. Hóekézem. Pedig gyermekkorom óta síelek. A pályát már azonosítottam, lenéztem, fordultam egyet. Meredek. Másrészt nyilvánvalóan az enyém. Okkal állok itt. Nemtudom mire várok, de nyilvánvalóan ugranom kell. Hamarosan. Sötétedik. Egyre hidegebb van. Muszáj.
Öröm, ha megosztod!
