… soká akartam CSAK a Fényt látni … letagadni az árnyékot … hogy nincs is, ha mégis, akkor NEM bennem, én már “Fényben járok” … hatalmas bukás jött, mindig, gyakran tartós mélyrepülés … lassan fogadtam el, hogy a Világ árnyék IS, sőt: Árnyék … hogy bár a Forrás a Szeretet, a Fény, az Ige, de ÉPP EZÉRT van árnyék IS … a Szeretet a félelemhez képest, a Fény háttér előtt, az Ige a csendben látszik … másképp nem tapasztalható … másképp nem növekedhetem benne, csak ha VAN választásom, csak ha választhatom a sötétet … csak, ha TUDOM, mert tapasztalom, mert tomboló vágyaim elragadtatásában ÉN tapasztalom, hogy a sötétség mi, és milyen … hogy NEM ott a Dolgom, hogy NEM az a Boldogságom … fontos ez … hogy a Démon bár elzárható … de, épp magam ítélem szenvedésre, nem haladhatok, míg szemébe nem nézek …

… ez minden … a figyelem Fény … csak odanézek és máris szelídül

… mert NINCS sötétség, csak kevés Fény Van … ahová nem figyelek, amit letagadok, amitől félek … fontos megengednem a félelmet IS … elfogadni, belenézni, mélyére érezni, mert a Démon szelídíthető … minden sárkány, minden vágy, minden félelem, minden rettegés … harccal nem, csakis szeretettel … HA felé-Belé nézek, Lépek … CSAK akkor … mert míg a létezését tagadtam, míg elzártam, addig épp kiszolgáltattam magam neki … mert kontroll nélkül pusztító erővel vette fölöttem át a hatalmat, a robbanások idején … ma már ritka … MERT elfogadom az árnyékot is … mert vedret engedtem a sötét kútba, és jéé … az Élet Egy Vize … ERŐ … hasznosulni rendeltetett … erő, mely Irányt keres, erő, mely az ÉN tagadásom okán tévelyeg, mert ÉN nem Irányítottam, mert ÉN nem fogadtam el, mert ÉN nem vállaltam … Magam … a Démon hiányjelenség … megváltásra vár … szelíd szövetséges, sőt: Táltos Paripa, amint nem félek … Szeressük hát a Démonainkat!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!