Szoktál-e csodára várni? Én olykor igen, ami onnan ismerszik, hogy semmit nem teszek. Hmm. Tulajdonképpen mintha e két szélsőség lenne csak, a cselekvő felelősségvállalás és a nemcselekvő csodavárás. Ami mögött bennem mindig a nekem jár volt. Tehát arrogancia. Hogy én megérdemlem, hogy nekem ezt mások, a világ, a Jóisten megoldja. De nem. NEM érdemled meg. Hanem viszont változtathatsz, ha szembenézni és cselekedni halandó vagy. Aminek első lépése a csodavárást feladni, fantáziálás és könyörgés sem társat nem teremt, sem a betegséget nem gyógyítja. Hanem viszont képes vagy változtatni. Ha csak mersz. Ejj… a bűnbánat tulajdonképpen pontosan ez. A tétlenséggel, az lustasággal, az önközpontúsággal, az ebből származó saját felelősséggel való szembenézés. Ami a helyes cselekvés alapja. Hogy a helytelen nemcselekvéssel leszámolok. Nos? Csodavársz vagy magadba nézel és cselekedni kezdesz?

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István