Az ember azzal arányban boldog, amennyire küldött tud lenni.

Ügy. Évek óta központi témám, és akkor most felfedem – ha még nem lett volna nyilvánvaló –, hogy nem csak küldetésnek, de küldésnek is mondható. Hogy ez miért fontos? Mert akkor kell legyen, aki küld, tehát az ember, aki az Ügyét megtalálja küldetése felvállalása által szükségszerűen és bizonyosan kapcsolódik Nagyobbhoz is. Másrészt ezt egymásnak mondogatni teljesen felesleges, mivel a felismerés saját tapasztalat alapú, és fokozatos. Lovag és Hölgy a “fény harcosa” szeret(ne) lenni, a nagy eltévedés és sötétség után, ennél talán még ne legyen konkrétabb, idő míg aztán Küldetést is választ magának az ember, idő, ami után e nélkül tovább már nem bírja, magát végül megadja. Harcos és Világszép témája ez, a hely, hogy beleállok, és ezzel együtt a küldött-ség élmény. Van. Ami azonban tapasztalva alakul ki. Másképp mindez úgy is mondható, hogy az ember bolodog azzal arányban lesz, amennyire küldött tud lenni, a beleállás egyik legnagyobb akadálya külön (és magamnál tökéletesebb) Egó Ügyet keresni. Csak egy Ügy van végül. És az azzal arányban megy, amennyire az ember egyben is látja – az igazi Ügy bizonyosan részes, tehát soha nem tökéletes, sem nem helytelen. A szeressétek egymást verziói és részei a mi kis ügyeink mind, legyen már ez is kimondva. 

*

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.” E szavak után sokan hittek Jézusban.

Jn 8,21-30

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!