Az ember azzal arányban boldog, amennyire küldött tud lenni.

Ügy. Évek óta központi témám, és akkor most felfedem – ha még nem lett volna nyilvánvaló –, hogy nem csak küldetésnek, de küldésnek is mondható. Hogy ez miért fontos? Mert akkor kell legyen, aki küld, tehát az ember, aki az Ügyét megtalálja küldetése felvállalása által szükségszerűen és bizonyosan kapcsolódik Nagyobbhoz is. Másrészt ezt egymásnak mondogatni teljesen felesleges, mivel a felismerés saját tapasztalat alapú, és fokozatos. Lovag és Hölgy a “fény harcosa” szeret(ne) lenni, a nagy eltévedés és sötétség után, ennél talán még ne legyen konkrétabb, idő míg aztán Küldetést is választ magának az ember, idő, ami után e nélkül tovább már nem bírja, magát végül megadja. Harcos és Világszép témája ez, a hely, hogy beleállok, és ezzel együtt a küldött-ség élmény. Van. Ami azonban tapasztalva alakul ki. Másképp mindez úgy is mondható, hogy az ember bolodog azzal arányban lesz, amennyire küldött tud lenni, a beleállás egyik legnagyobb akadálya külön (és magamnál tökéletesebb) Egó Ügyet keresni. Csak egy Ügy van végül. És az azzal arányban megy, amennyire az ember egyben is látja – az igazi Ügy bizonyosan részes, tehát soha nem tökéletes, sem nem helytelen. A szeressétek egymást verziói és részei a mi kis ügyeink mind, legyen már ez is kimondva. 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István