Ha csinálom, nem lehet rám építeni. Ha Célom van. Ha Akarom. Csinálom vagy Vagyok. Cél vagy Szolgálat. Csudába is, kemény ez. Hiszen a Vagyok sem jelent iránynélküliséget. És mégis aknázom magam és a Dolgom folyamatosan alá azzal, hogy Csinálok. Konkrétan. Céllal. Amit pedig már nem kéne, nem nekem kéne, mert nem az én Dolgom. Hiány okán csinálom, mert Látom, ami időszerű, de mégis tévedésben vagyok, mert NEM Dolgom csinálni. Sőt. Ellenkezőleg. A dolgom csakis a Tér. Tartani azt. A Teret tartani, és nem pedig elvenni másoktól azzal, hogy továbbra is csinálok. Hmm. 2015 a nemcsinálva haladás éve lesz, kell legyen, mert csakis így léphetünk tovább. Ha meglépem, hogy NE lépjek. Sőt. Hogy ne is akarjak Lépni. Mert csakis akkor van Tér és Szeretet. Ha az Irány és a Rend világos, de én többé nem Lépek. Akkor Van tér. Neked, Neki, Nekünk. Csudába is. Lenni a Dolgom. Semmit csinálni. Hogy ÉRkezni lehessen hova. Ennyi. Hmm. Az időszerű kihívás, mindenkinek a magáé legnagyobb, számomra is. Tetszik vagy sem. Elvégzendő.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!