Hogy miért a bűnösök? Hmm. Először is kik a bűnösök. Avagy: kik nem. Egyáltalán, mi ez az egész bűnös dolog… Megfigyelésem szerint az emelkedés kezdete a mélypont, aminek egyetlen legfontosabb jellemzője a becsapódás, aminek pedig számomra egy hármas megértés, sőt megtapasztalás a Lényege, hogy 1. NEM vagyok tökéletes, és aligha leszek valaha teljesen az, tehát 2. VAN hova fejlődni, emelkedni, bőven, tulajdonképpen az út legelején állok még csak, viszont: 3. VAN segítség ehhez az emelkedéshez, HA merem az irracionálisra Bízni magam, a megérzéseimet követve, kudarcok ellenére is gyakorolni ezt.
A bűnösség számomra az emberség belátását jelenti.
Annak felismerését tehát, hogy sem kész sem tökéletes nem vagyok, hanem esendő és a teremtés végtelenségéhez képest kimondottan kicsi és fiatal, hogy magamból kiindulva soha nem boldogulhatok, mert valami végtelenül nagyobbnak vagyok az apró, tapasztalatlan része, akinek mégis VAN értékem, de az csakis azzal arányban valós és növekvő, ahogy el tudom ebben a végtelenül nagyobban a Helyemet foglalni, azonban a Helyem elfoglalása NEM racionális alapon történik, hanem a megérzéseimet kell hozzá követnem, pillanatról pillanatra, és akkor is sorozatosan fogok még bukni, hibázni, kibillenni. Más szavakkal: ember vagyok. Nem Isten. Hmm. Nahát. A bűnösség belátása tehát az eredendő bűn meghaladása. Hogy az mi? A fentiek értelmében
a bűn a Rendből való kiszakadtság,
más néven: az önközpontúság, avagy tudatlanság. EZ a bűn. Az egyetlen. A Bűn. Eredendő pedig azért, mert a Rend egyik nagy csodája a felejtés, így érkezünk, innen indulunk, hogy a rész mivoltunkról nem tudunk, mert így és csakis így lehetőség számunkra a felfedezés, ami a szabad akarat választásai nyomán megvalósuló tapasztalások sorozatán, és az idővel bizonyosan bekövetkező mélyponton keresztül vezet a Rendhez vissza. Nagyon fontos ez. A mélypont. Tehát a SAJÁT élmény arról, hogy mégsem vagyok tökéletes, mégsem csak rólam szól ez az egész. EZ az eredendő bűnből való továbblépés, mert az esendőség belátása EKKOR történik. És így értendő a keresztény tanítás, hogy Jézus az eredendő bűnből bennünket megváltott, ugyanis megmutatta, hogy (1.) MIND emberek, tehát esendők vagyunk, hogy (2.) VAN hova emelkedjünk, amihez (3.) az ÚT önmagunk felfedezése, tehát felvállalása, aminek eredménye önmagunk odaszánása a funkciónk szerinti helyen, a személyes Ügy, Projekt, Küldetés szolgálatában.
Ezért a bűnösöké AZ esély.
Mert a bűnös már TAPASZTALTA, hogy az önközpontúság hova vezet. És csakis aki tapasztalta tud ezután már NEM magára hagyatkozva dönteni. Ami a mélypont Ajándéka. Mindegy hol tartok, emelkedni onnantól tudok, amikor megérkezik az élmény, hogy ZSÁKUTCA, ahogy élek. Ekkor nyitok alternatívákra. Ekkor kérek segítséget. Ekkor figyelek a tanácsokra először valóban oda. Megtérés. EZT jelenti. A mélyponton szükségszerűen történik, ugyanis megtérni csak a bűnös tud, mert csak neki van valódi tapasztalása arról, hogy van min javítania, van mit törlesztenie, hogy élhetne másképpen is. A bűnös TUDJA ezt. CSAK a bűnös, tehát a mélypontot megjárt, a saját esendőségével fájdalmasan szembesült ember tudja ezt, mert ellene ment a Rendnek ÉS az nem vált be, hanem visszaütött. Szép ez nagyon. Hogy emberi megítéléstől függetlenül mindenkor VAN belső élménye az embernek, ha a Rendnek ellene megy, TUDJA ezt, de megy és fesztíti a kereteket mégis, rendületlenül, MÍG aztán a Világ, a Sors, a Mindenség visszacsap. TAPASZTALAT. Csakis tapasztalatból tanulunk, és minél inkább fáj, annál biztosabban.
Bűnös vagyok.
Ezt tanultam, és hogy ez Rendben van mégis, nem is lehetek más, hiszen ember vagyok, esendő, tehát nem tudok mindig mindent, tehát „hibázom”, ami azonban mégsem bűn, csak tudatlanság, ezért billenek az összangból, újra és újra ki, ami Rendben van, mégis, mert haladni csakis így, egyik lábamról a másikra lépve, csakis billegve tudok. Én. Az ember. Aki tehát szükségszerűen bűnös, hiszen nem tökéletes. Kemény a szó, de nem lehet lágyabb. Mert épp ez a lelki mechanizmus lényege. Bűnös vagyok, kicsi és nagy dolgokban, tudom, érzem, tökéletlen, és CSAKIS aki ezt tudja, akinek a zsigerei legmélyére EZ valóban megérkezik, csakis ő, csakis ezzel összangban fejleszt VALÓDI szándékot a változásra. Bűnös vagyok, és szeretnék javulni, tehát: fejlődni. Szeretnék. Sőt. SZERETNÉK. Nagyon, nagyon. NAGYON. … aki idáig eljut, aki ezen a ponton Lehetőséget kap fogja azt végre megbecsülni. Kemény. Nagyon kemény, de így van, mert csak ő, csakis aki bűnösségének valóban tudatában van tudja az ennek ellenére kapott lehetőséget VALÓBAN megbecsülni.
No és ezért, hogy a bűnösöké a megváltás.
Mert csakis a személyes mélypontot megélt, ott becsapódott emberek tudnak valóban változtatni. Sőt. Automatikusan megtörténik. Mind bűnösök vagyunk, kivéve, akik magukat nem tartják annak. Ők is azok, de mivel nem tartják magukat annak, tehát – még – nem tudják magukról. Szükségszerűen meg fogják tudni, mert aki nem tartja magát esendőnek az nyilvánvalóan tökéletesenek tartja magát, ami nyilvánvalóan nem lehet igaz, tehát önbecsapás, amivel a világ nagy, nagy, végtelen Rendje majd még szükségszerűen szembesíteni fogja őt. Muszáj becsapódni. Mert az önközpontúság meghaladása, tehát a világ Rendjébe illeszkedés ott kezdődik, azzal az egy pillanattal, mikor a becsapódás szembesít az önközpontúság zsákutcájával. És ekkor történik a CSODA. Mert ugyanebben a pillanatban, tehát amint az ember végre megtapasztalja, hogy a saját megoldásom rossz és minden erőm is kevés, ugyanebben a pillanatban, közvetlenül utána azt is megtudja, mert tapasztalja, hogy VAN segítség. Szürreális élmény ez, de valóságos. Kegyelem. Gondviselés.
–
Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?” Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”
Lk 5,27-32
Öröm, ha megosztod!
