Vágysz-e megváltásra? Igazán, tehát Bármi áron? Minden kincsedet áldozni készen? Hogy már csak egyetlen egy, a Hűség számít, Hit és Bizalom és engedelmesség, tartasz-e itt, hogy vakon vedd mindened árán a sorsod által feléd sodort, de eddig még soha nem látott Nőt hűség reményében szinte szó szerint meg, érted-e a bolygó hollandit? Nem? Akkor tovább, tovább, a biztosnak tűnő langyosságból, nem érdemelsz még kikötőt,

Szenvedj még kicsit!

Semmiség az az újabb hét év. Amúgy is látszott, egyébként rajtad, mert a Férfi, ha kész, akkor fájdalmas a tekintete. Maga miatt, és mégsem. A világ miatt, a szenvedés miatt, amit a világban lát, és látott. Ez van. Ha a szem egyszer kinyílik, az Utat amint meglátod, többé nem tudsz vak lenni. A mások szenvedésére sem. Férfi az, aki az Irányt, tehát az Ügyet, tehát az Utat megtalálta, tehát Lát, tehát a mások szenvedését is, hogy hogyan nincsenek rendben, LÁTJA, magukat és a környezetüket emberek át hogyan verik, halogatva, hitegetve, saját csapdájukban kínnal vergődve. Kemény. Hogy a mélypont hozadéka a Látás, ami nem csak a saját Irány dolgában működik, hanem

ha egyszer látsz, akkor Látsz,

tehát a Mások Lelkeit is. Szó szerint. És ez FÁJ. A látás. Különösen, ha nincsen kivel megoszd. A Vad, önostorzó énközpontúság szikláin töri a Királyfi magát össze, konkrétan és szó szerint, aztán évek a Sátánnal a szövetség, a túlélés ára, mélyülés, az ember tragédiája, ami által, tehát a tapasztalás, a sorozatosan ismételt megtöretés által szükségszerűen felpuhul a lélek, míg végül megadja magát, és akkor és onnantól Lát, visszavonhatatlanul. Férfi, aki a személyes poklát megjárta, az Isteni színjáték legmélyebb bugyrainak ajándéka a Lát(om)ás, ami után meghalni többé nem engednek. Durva. Bárhogy is siklatom az életem ki, jobban és jobban, mindegy, maradok benne. Konkrét önpusztítás, de eredménytelen, nem megy, tehát egyetlen lehetőségként innentől a

Nő általi megváltás A Remény.

Zsivány voltál, konkrét csirkefogó, eladtad a lelked, megfizetted az árát, sok, sok szenvedéssel, míg végül megnyerted a Látásod, és így immár Tudod, hogy nincsen egyéb megváltás. Mert Látod. A saját lelked közepén az Űrt, a konkrét fekete lyukat is. Látod. Amint a Világot is, Igaz és Hamis között immár különbséget tudsz tenni, de hogy mersz-e ezzel és eszerint JÓL élni az marad kérdés. A megvalósítás. Az Irány magában kevés, hanem Helyesen, tehát a Renddel, tehát az Önvalómmal összhangban Cselekedni a következő nagy kihívás, ami az erdőből kifelé vezető Út, avagy kikötőbe be, ha tetszik, és nem kevésbé küzdelmes. Nő a megváltás. Hozzá érkezel. Végül. A Nőhöz, aki Vár. Akit Vágysz, és aki Téged megálmodott. Kőkemény, de ez Van, hogy meg csak ott állapodhatok, aki Rámismer, és akire én is Ráismerek, mert magamban hordom, mert a kín mélypontján, az Iránnyal és a Látással együtt bennem pontosan Rá az igény megszületett, és a teret magamban azóta számára tágítom, Fér-fi, minden kincsem övé. Hmm.

MEG NE ÁLLJ ELŐBB!

Csak, mikor ráismersz. Ameddig. A szirének és múzsák életveszélyesek. Tudom, hogy tudod. Azt is, hogy miért? Mert kötnek. Helyhez. Magukhoz. Míg ezzel szemben a Nő a hajódra száll, és Követ. Valódi megváltás csakis EZ, amit a Nő hoz, ad, áldoz. Magát. Neked. Konkrétan. Szó szerint. Időben most. Együttérzés alapú Rész-vét. Engedelmesség a Kulcsa. Ami az Együtt-érzésből fakad. Bármit is mért a Férfire a Sors, segíteni abban, bármi is a Dolga, bármi is Lesz. Ez Az Út, az Igaz Kapcsolat lényege. A hűség totális engedelmesség. Ami, valóságosan kötelesség. Férfiként és Nőként. Egyaránt. Az Ügy a Férfi Harca, az otthon pedig számára a megváltás ami pedig a Nő Harca. Munka. A Nő megváltása a gyermek, mert őt a gyermek tölti ki, más nők segítik. Ez van. Nincsen nagyobb, minden férfi kincset megér a Nő, aki az Otthon. Nő nélkül nincsen, Nővel bárhol van. Így egység Ferfi és Nő, csakis így lehet, közös Hajón, Egy Irányba utazva.

A rátalálás jele pedig a Mámor.

Kölcsönös. Azonnali. Ahol óvatosság van, az nem mámor még, és igen, az esküszegő elkárhozik. Másrészt az eskü csak A Mindenható előtt Igazi, amihez felnőtt fej kell előbb. Látó, Értő, Halló. Gyermek emberek hiába esküsznek, kortól függetlenül súlytalan az, szellő, semmi, engedd nyugodtan el, Lépj tovább, a külsőség hasonlósága ne aggasszon. Nem Az. A Férfi a személyes pokolból tüzes szavakkal ajkán emelkedik. Az oltárhoz. EZ az Igazi. És Kér. A Nő pedig immár TUDJA, hogy mire mond igent. Tudja, mert ő is Lát, mert már ELEGET bálozott. Ettől világszép. Vakon veszem, de mégis tökéletes. Pedig nem képek alapján választom, csak a sorsom vet oda. Megérkezem. A vihar sodor. Oda. Sok vihar. Sok, sok vihar. Oda. És Tökéletes.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!