Több is igaz rám a jézusi nyolc boldogság közül, tehát, akkor: boldog vagyok. Dejó. Másrészt mégsem érzem magam folyamatosan annak. Hmm. Bennem kell legyen a hiba, bennem van, tudom, tehát megnyugodhatok. Olykor sikerül. Amikor, nahát, egy csapásra valóban boldog vagyok. Mint ma reggel például. Köd van, az ujjaim végei szinte fagynak az üveghez, ahogy a teraszon gubbasztva ezt itt írom, a hőmérő mínusz kilenc fok, és mégis. Tea persze segít. És a gyertya. Ebben a kilátástalan nyomott szürke időben – de hát talán máskor sem kell egyéb, mint gyertya, tehát fény, amit az ember magának is gyújthat, a remény döntés kérdése csak, hogy hova nézünk, hogy hajlandó vagyunk-e a jövő felé, vagy a múlton kesergünk, és tea, tehát meleg, ami a szeretet, amit egymásnak tudunk adni, ami a tettek. Nos? Részemről fény és szeretet, tehát lelkesedés és tettek. Mely okból, igen, magam is továbblépek… építsünk működő közösségget!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha tetszik a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Egyes írások csak Előfieztéssel látszanak.