Több is igaz rám a jézusi nyolc boldogság közül, tehát, akkor: boldog vagyok. Dejó. Másrészt mégsem érzem magam folyamatosan annak. Hmm. Bennem kell legyen a hiba, bennem van, tudom, tehát megnyugodhatok. Olykor sikerül. Amikor, nahát, egy csapásra valóban boldog vagyok. Mint ma reggel például. Köd van, az ujjaim végei szinte fagynak az üveghez, ahogy a teraszon gubbasztva ezt itt írom, a hőmérő mínusz kilenc fok, és mégis. Tea persze segít. És a gyertya. Ebben a kilátástalan nyomott szürke időben – de hát talán máskor sem kell egyéb, mint gyertya, tehát fény, amit az ember magának is gyújthat, a remény döntés kérdése csak, hogy hova nézünk, hogy hajlandó vagyunk-e a jövő felé, vagy a múlton kesergünk, és tea, tehát meleg, ami a szeretet, amit egymásnak tudunk adni, ami a tettek. Nos? Részemről fény és szeretet, tehát lelkesedés és tettek. Mely okból, igen, magam is továbblépek… építsünk működő közösségget!
*
Abban az időben: Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek. Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent. Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.”
Mt 5,1-12a
Öröm, ha megosztod!
