Gonosz lélek, hmm… bennem még bizonyosan van. Esendő, halogató, túlzó, arrogáns és önközpontú, rettegő, gyermek. Jézus két dolgot mond, amikor kiűzi.

“Minden lehetséges annak, aki hisz!”
“Semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.”

Amiből három dolog nyilvánvaló.

1.
Nem hiszek eléggé. Nem mindig. Nem folyamatosan. Olykor igen, máskor nem – a hullámzás változatlanul megvan, még ha rövidebb időkre billenek is ki. Cserébe viszont jobban kibillenek, amikor igen. Sivatagi vándor az Oázis felé… Közeledem, igen, de annyi, de annyi délibábot láttam és követtem már. Nem véletlen, hogy sokan közvetlenül a cél előtt adják fel, esnek össze, halnak meg. Mert honnan tudhatom, hogy ez tényleg az, az igazi Oázis végre. Nem csak délibáb. Hmm. Másképp: eléggé hiszek, csak Célba vágyom már érni, túl türelmetlen vagyok. Ami helytelen. A nap munkáját nem jó a “ma végre célbaérek” reményében végezni. Mert akkor csalódás minden este. Hanem a nap munkáját helyes irányba kell végezni. Csudába. A célbaérés reménye számomra A legnagyobb akadány most.

2.
A hit kapcsolat. Amikor az ember hisz, akkor nem a saját fejében van, egyedül. Hanem kapcsolódik. Míg ezzel szemben a halogatás, álmodozás, hiszti, türelmetlenség és olykor düh – továbbá az Oázis iránti remény és vágy – a fejemben vannak csak… Paradox, és furcsa, de NEM hasznos az Oázison gond-olkodni. Hanem haladni kell. LÉPNI. Itt és most, amit itt és most meg tudok tenni. FONTOS a Reményt elengedni. A Kapcsolat elég. Hit. ÉS a másik: a Szeretet. Nem véletlen, hogy a “legfőbb parancs”: Imádd Istent és szeresd felebarátaidat. Mindkettő kapcsolat. Másképp így is mondhatnánk: ne magaddal foglalkozz! Minden mást csinálj, bármi más jobb! Minden mást csinálj, aminek a célja nem Te magad vagy.

3.
Ima és böjtölés, tehát hálára támaszkodó önfegyelem a mód. Ami napi tapasztalatom. Elképesztően fontos, hogy Látom-e a Fényt reggel, hogy hálával kezdem-e a napot. Amikor igen, az automatikusan ima, mert muszáj gyönyörködni és köszönni, mert elönti a lelkem, és túlcsordul, tehát ki kell fejezni. És amikor kifejezem, erősebb vagyok, kevésbé folyok szét, kevésbé visel meg a nap, tehát fegyelmezettebb tudok lenni. Mármint nem tudok. Épp ez a lényeg… Soha semmikor nem döntök arról, hogy mennyire vagyok fegylemezett, hanem jobban vagyok, mert a kapcsolat erősebb, tehát kevésbé szakadok ki, esem szét.

Ima és böjtölés, tehát hála és önfegyelem nem két külön dolog, hanem a helyes önfegyelem alapja a hála. Máskülönben önelfojtás, önmagam megrőszakolása, ego projekt csak. Soká csináltam… amikor az Ego érti, és az Ego VÁGYJA, és az Ego Teszi, magamat megerőszakolva. Mindig bukás lett a vége.

A helyes erőfeszítés alapja a helyes fókusz, aminek az alapja a helyes figyelem.

Ki és NEM be. Számomra például meghatározóan fontos úgy kezdeni a napot, hogy rácsodálkozom a világra. Lehetetlen nem hálát érezni, ha csak kinéz a fejéből az ember. Elképesztően sötét van benn, vakítóan nagy a fény kinn.

Válassz!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánljuk, ha érdekel a mélyebb tartalom, vagy támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.