Gyógyulás, siker, párkapcsolat kulcsa NEM az akarás, hanem az időszerűség.

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”

Lk 1,57-66

*

Az ember leír egy döntést – egyetlen döntést (!) – és visszakapja a hangját és újra működik az élet és magasztalja az Istent és hálát ad. Hmm. Igen. Pontosan ez az én élményem is, hogy önközpontúságomat követve letértem az útról, ÉN, és így eltévedtem, aminek nyomán hosszú évekre vesztettem el az erőm, mígnem a nagyobb akarattal újra összhangban lévő döntés(ek)hez sikerült végre, még ha csendesen is, még ha íróvesszővel is, de visszatérjek, aminek nyomán – amivel arányban – a hangom, tehát az erőm is fokozatosan tér azóta vissza. Nagyon, nagyon kemény ez. Hogy tehát NINCS önálló út, nekem a tapasztalatom, tehát megértésem ez, hogy valóságosan a némaságba, sötétségbe, semmibe zuhan, aki magára hallgat. Depressziónak mondjuk, éveket voltam ott. Valójában “csak” a hang hiánya. Némaság. Amire magam ítéltem magam, mert a megérzéseim helyett a vágyaimat követtem. Akarnokoskodás volt. Hiszti tulajdonképpen, a hiszti szélsőséges módja. Megoldása kifelé figyelni, kifelé hallgatni, kifelé követni.

Tehát NEM magamat.

Amiből bizonyosan és szinte azonnal lesz áramlás, amint az ember magából, és az ÉN AKAROM görcsből kilépni képes, legyen az család, siker, egészség vagy a szülők elismerése, amit eddig AKART. Nem érdemes. Hagyd! Sőt. Öngyilkosság soká akarni, amire sajnos annál hajlamosabb az ember minél értelmesebb. Nagy kereszt az intelligencia. Hogy ez meg az pedig “lehet”. Mert “logikus”. Mert “képes vagyok rá”. Mert “jár”.

Nem.

Nem jár, és nem számít, hogy logikus-e, sem hogy más képes volt hasonlóra, mert NEM ez a helyes alapállás. Ugyanis az ember egyedül valóságosan semmire nem képes. A bölcsesség lényege ez. Tudni, hogy világ is VAN, és azon belül folyamatok és kapcsolatok, és az ember csakis arra képes valóban, ami… időszerű. Az élet annak működik, aki ezt belátva elkezd arra menni, amerre lehet. Ahelyett, amit akar. Magánélet, siker, egészség – ezen egyszerű igazságom múlik mind: LÁSD, hogy a másik nem azért sikeres, mert nagyon akarta, hanem mert IDŐSZERŰ, amit nagyon akart. Tehát NE az akarását másold! Arra automatikusan képes vagy Te is, amint a saját időszerű, tehát lelkesítő feladatod megtalálod. “A gyermek neve János.” Megadta magát, hónapok néma szenvedései után, és lám, egyszerre, egy csapásra, AZONNAL működik az élet. Újra. Nos? Te hol AKARSZ? És hol nem segítesz a másiknak beáltni, hogy csak AKAR? Az élet, a siker, az egészség, a boldogság, az Isten útja az időszerűség.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!