Huzamosabb ideje döbbentes számomra, hogy kikhez hasonlítanak engem emberek, hogy mennyire egy “megmondóember” vagyok a sok között azok számára, akik még értelemmel keresnek, hogy mennyire nem érzik a különbséget. Nem érzik, pontos abban bár valahol mélyen benn sejtik, de közben vitában állnak, mert nem érthetik, tehát az érzést felengedni számukra lehetetlen. Nagyon kemény ez. Az önző, tehát csőlátású ember vonalban gondolkodik, amihez képest én a síkon is túl: térről beszélek. Vonzza őt, de nem értheti. Tehát a reakciója szükségszerűen kifogás csak, kizárólag magáról szól, egy ideje el sem olvasom az ilyen leveleket. Arrogancia? Talán. De az érzetem nyugalom. Nyugalom, hogy nincsen vele dolgom. Neked mennyire megy? Fontos ezt a fajta elengedést gyakorolni. Hogy egy CSOMÓ minden nem szól Neked, hanem kizárólag Róla. Aki mondja. Mert a vonalból a síkhoz nem lehet hozzászólni. Ahogy a síkból sem a térhez. Ez van. Illetve másrészt a tapasztalat van, amivel viszont nem tud a másik vitatkozni. A tapasztalat igazsága. Eltérő korszakban, tehát észlelésbeli dimenzió-különbségben lévő embereket szavak nem (mert értelem nem), hanem tapasztalatok kötnek össze. A példa, amit az előrébb járó mutat, hogy képes olyanra, amit a másik vágyik. És a saját tapasztalat, ha a másik az egyikben bízni mer, és magát az általa ajánlott tapasztalatnak kiteszi. No és ezért értelmetlen a beszélgetések jelentős része. Kivéve, ha közeli a világképünk. Akkor megerősít. De egy korszaknál nagyobb távolságot áthidalni próbálni lenyűgözően fárasztó. Hmm. A korszakváltás mindig dimenzió-ugrás is. Vissza ugyan lehetséges, de egy térben látó ember számára vonalban gondolkodni elképesztően szűk, ami bár nem lehetetlen, de úgy jelentős áldozat, hogy a másik ennek nincs is tudatában, sőt a vonal igazságáról bizonygat. Energia csapda. Nem kell bírd. Szeresd nagyon vagy magas árat kérj, ha mégis próbálod! Élményekhez segíteni hatékonyabb.
*
Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.”
Mt 11,16-19
Öröm, ha megosztod!
