Pünkösd vasárnap van és az emberek nagy része leginkább csak a szabadnapnak örül, de amúgy abszolút nem tud mihez kezdeni vele. Ezt látom. Karácsony általában megvan. Születés és Szeretet. Húsvét fogalmai az áldozat és a megváltás, nézzük azt a keresztet, és valahogy érintve érezzük magunkat, ha másképp nem, tudat alatt, velem évekig volt így, de pünkösd teljesen hidegen hagyott. Kiárad, Igazság, Lélek, remek, de mi ez? Ugyan. Az egyház elszakadtságának volt leginkább bizonyítéka, hogy ím ez az amúgy szép tanítás, amit Jézus hagyott, és amit az évezredek intézményülése teljesen eltorzított. Így láttam, aztán valami történt. Velem és bennem. Először is, hogy tíz éve, tehát a cégem csődje idején annyira rosszul voltam, és annyira magatehetetlennek éreztem magam, hogy mindazt ami velem mégis történt, hogy a csődöt per nélkül megúsztam, majd az új korszak sikeres indulását, szivesseg.net, már nem tudtam a saját érdememnek tulajdonítani. “Sors” és “véletlen” és “szerencse” sem voltak rá megfelelő szavak, hanem az életem fordulatait tapasztalva valóságosan szeretve éreztem magam akkor a mindenség által, amitől a Kegyelem és, igen, az Isten fogalom kapott új értelmet. A tapasztalás által. Hogy

Van Nagyobb.

Azóta tudom ezt, mélyen és megrendíthetetlenül, de mégis ritkán beszélek Istenről. Mert az az élményem, hogy ritkán érdemes. Ijesztő, érthetetlen, tolakodó vagy kevés, amit mondani lehet, nagyon szélsőséges tabuk vannak az emberek fejében, és nagyon sok néven is imádják. Tapasztalatom, hogy nekem sem kell Isten néven utalni rá, Mindenség a többségnek könnyebben fogadható, vagy Sors, vagy Véletlen, vagy Szerencse. Másrészt folyamatosan róla írok. Róla és Jézusról, bár az utóbbira sem gyakran hivatkozom, mert mégtöbb ellenállást vált ki. Hanem ehelyett Feladat, Dolog, Küldetés és Ügy néven írok róla. Ugyanis ezt találtam, hogy Funkciónk és egyedi Helyünk VAN, Lelkesedés jelzi, fel kell fedezni, és megint saját tapasztalat, hogy a Jézus témát az ember nem imádkozva és vágyakozva érti igazán meg, hanem azon a napon, amikor a Dolgába beleáll. Én akkor. Hogy az ember Dolga valóban kereszt, amit vállal, magáért és azokért akiket szeret, beleállás a lelkem egyetlen megváltása, hogy Hasznosnak érzem magam, ami valóban áldozatot kövétel meg, valóban a teljes életemet, hogy hajlandó vagyok erre odaszánni, valóban Szolgálat. Férfinek Ügy, Nőnek Férfi, amit itt most nem fejtek ki, a lényeg, hogy

Van Feladat.

Nem vallásos üzenet mindez, remélem érzed, csak az Utamat, a saját értelmezési folyamatomat mesélem, hogy ez a Háromság valóságossá nekem hogyan lett. Tapasztalva. És ezt látom másoknál is. Hogy valódi megértés és tehát Béke ezekkel a dolgokkal csakis tapasztalva lesz. Pünkösd dolgában is. Csinálni KELL, ami az embert Lelkesíti,
amiből persze hibák következnek majd. Én így tanulok. Értem már a Dolgom, “köszi Jézus”, innen már egyedül is tudom, és persze nem. Önfejűségem által újabb és újabb falakba szaladok, mert azt hiszem, tudom. De nem. Majd a füstölgő romok fölött, amikor tehát az én tudom okoskodása megakadt épp, akkor jön a valami, ami az én eszemen túl van. TUDOM, hogy nem én következtettem ki. Nem ráció, nem az én gondolatom. Sőt. A semmiből érkezik hozzám, újra és újra, amikor megakadok, amikor tehát az intelligenciám feladja épp, megérzés, inspiráció, sugallat. És sosem téved, MINDIG helyes. Sőt jobb. Jobb, mint amit én magamnak okoskodva kitaláltam, újra és újra és újra. Na EZ számomra a Szent Lélek. Aki valóságosan az Igazság Lelke, és azt nem tudom, hogy Jézus előtt volt-e, de most bizonyosan Van, napról napra, folyamatosan, és mára már annyi tapasztalatom gyűlt arról, hogy nem én tudom legjobban, hogy egyre inkább merek hallgatni is rá. Ezt gyakorlom. Írni is így írok, nincs vázlat, sem terv, csak Cselekvés, belekezdtek és folyik, nem mert én olyan szuper lennék, a JoósIstván, legkevésbé sem, hanem épp mert ilyenkor félreállok. Ajánlom! Biztos ismered már , MERJ hallgatni a csendes, nyugodt belső hangra, ez a harmadik, hogy folyamatosan és minden pillanatban

Van Segítség.

Annak, aki mer az irracionálisra hallgatni, és Cselekedni. Neki van. NEM könyörgve semmittevés által. Könyörögni jó, de a lényege, hogy az éntudom-tól távolodik az ember, és így fogékonyabb a Hangra. Belül. Fontos ez nagyon. Hogy nem a templom a lényeg. Nem ezt mondom. Dehogy. Szeretek oda járni, megnyugtat, együtt énekelni JÓ, most is indulok mindjárt, tízes pünkösdi mise szép lesz, de NEM a templom a Lényeg. Hanem a Fény, ami beszűrődik. Neked Minden áldott pillanatban. Hmm. Igazságban lenni nem lehet másképp, csakis a a Szentlélekkel harmóniában, aki Igazságban Van abban szükségszerűen jelen a Lélek. Bizonyosan. És amennyire a másik ember ezt érzi, az Igazságot, amennyire az személyes érintettség élményét adja, annyira áll ő is benne. Innen a ráismerés. Hogy nem az én gondolataim, nem is a másiké, “csak” Igazság. Szeretet az Isten, Feladat a Fiú, Igazság a Lélek jelenlétét jelenti. Beavatási út lépései. Ezek. Bármilyen döbbenetes is. A királyfi és királylány tagad vagy naivan hisz. A vándor és amazon Istennel már szembetalálkozott, a második nagy völgy, a Válság megoldása ez, az emberi minták elengedése, ezotéria és vallás ezért tér vissza, aztán a mélypont a Lovag és a Hölgy születése, hogy Ügy kéne, Hasznosulás, ezért áll ott a kereszt, a Fiú témája ez, de az emberi úton a megadás még nem jön ilyenkor el, csak a felismerés előbb, amit sok önfejű okoskodás követ, míg végül a Harcos és a Világszép valóban megadja magát, követésre vált, meghallja az Igazság Lelkét, maga visszább vonul, és Csinálni kezd. A Dolgát.

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”

Jn 20,19-23

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!