NE tégy bele energiát … semmibe se, semennyit se … szabad, de felesleges … az sem, de szenvedéshez vezet, ami szintén nem baj, nyilván, csak Lecke, ahogy a másik lehetőséget tanuljuk … Megosztani … önként, amint lehet, Vetni, Mondani, Szórni, SZÉT, a legjobb ötleteket is, sőt, épp azokat leggyorsabban, el-el, minél messzebbre … ha ugyanis energiát teszek bele, tudatosan és szándékkal döntve, ÉN, tehát azon felül, ami játékosan, automatikusan, magától belement, amit tehát nem is én tettem, hanem amit az Ügy, az Ötlet magától használt belőlem zuhanyzás és biciklizés és lelkesült reggeli irogatás közben, ha ezen túlmegyek, tehát akár álmodozom róla, de pláne, ha „ÉN márpedig úgy döntök”, és sok munkát, magam megerőltetve, mert „nincs más” és „ez még kell” beleteszek, akkor az már veszély … sőt … akkor szó szerint BENNEM bont csírát, ver gyökeret, a termőföld helyett, és belőlem táplálkozik, az én életenergiám öntözi, gólem, és felemészt, és csakis én vagyok ezért felelős, nagyszerű Lecke, mert, igen, én akartam, ragaszkodtam, tartottam magamnak, és adtam így életet … kemény ez … hogy mennyire köt és falaz, hogy hogy öl meg végül, a saját befektetésem, mindaz, ami nem spontán volt, ami nem automatikus, ami ezeken túl megy, ami „döntés”, és amit pedig „áldozatnak” vélek … döbbenetes … és persze, hogy félni is kezdek, hamarosan, a befektetés mértékével arányban, hogy mi lesz a sorsa, teljesül-e a „Cél”, amihez egyre inkább ragaszkodom is, tehát egyre kevésbé vagyok befogadó a visszajelzésekre, együttműködésre, míg hamarosan már megosztani is félek, és bezárkózom, mert mi van, ha másoknak nem tetszik, holott milyen sokat foglalkoztam már vele …

Befektetni Öngyilkosság.

… ha viszont hamar, amint tudom, azonnal megosztom, akkor persze, kezdetleges még az állapota, viszont másrészt még erős és egészséges a Lelkesedés, a Nyitottság, az Együttműködésre való hajlandóság, hiszen magam is tudom, hogy még csak ötlet, Álom … és igazából nem is a konkrétumot, hanem a Lelkesedést, a Hitet, a Bizalmat, az együttműködési hajlandóságot osztom meg … a csillogó szemek mágiája ez … amihez mások automatikusan kapcsolódnak, ha Igaz, mert pontosan érzik, hogy az, és hogy valóban VAN Tér … és akkor tesznek is, hozzá, mert zuhanyzás közben nem tudják kiverni a fejükből, ők sem, és akkor az én dolgom már legfeljebb csak emlékeztetni, hogy ők SE hagyják, hogy beszívja, feleméssze őket a fontosság látszata … olyan nagyon Szép ez … hogy igazából nem is az Ötlet, hanem a Személy, annak állapota érint meg, és ezért, és akkor Lendít rajta a másik, és adja tovább, amihez a következő is Csatlakozik, az Emberhez, és így gördül az Ügy, előre, hólabdaként … míg végül azon kapom magam, hogy már sokan vagyunk, egy közös álommal … sőt, időközben meg is valósítottuk … pontosabban mégsem, nem egészen, hanem még mindig születik, állandóan, egyazon téma, újabb és újabb variációk, és folyamatosan csiszoljuk, szinezzük, gazdagítjuk … egyre újabb emberekkel … Játékosan … Együtt … ne félj tehát, hanem ADJ TERET … és OSZD MEG, AMINT TUDOD … a Teremtés módja Megosztani … Mindent és Bármit … sőt, az Mester, aki korábban képes, és a Mágus már észre sem veszi.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!