Vádként, ellenük – Te jóságos Ég. Ezek a legnehezebbek, számomra legalábbis, hogy igen, vád is helyes, muszáj, elkerülhetetlenül része a Rendnek, hogy ahol helytelenséget tapasztalok, “árulkodnom” kell, rámutatni dolgom, mégpedig nem csak a közösségek és a másik emberek, de nyilvánvalóan a saját működésedben is. Hmm. Lerázni a Port, Mi is ez, minden kapcsolatot megszakítva a legkisebb nyomokat is felszámolni. Kemény. Ha picit jobban belegondolsz NAGYON kemény, mert TOTÁLIS elszakadást jelent, hogy semmit, de Semmit, de SEMMIT nem viszek belőlük és/vagy tőlük tovább. Semmit. Tehát nem egyszerűen fotóalbumot nem, de ajándékokat sem, sőt lehetőleg emlékeket sem, értve ez alatt, hogy ami emlékeztet is elhagyandó, elajándékozandó, eladandó, elégetendő, felszamolandó. Vádként ellenük. És a saját elszabadulásom, a saját továbblépésem érdekében. Ha valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról!

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, vádként ellenük.” Azok elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

Mk 6,7-13

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!