Aggódsz esetleg olykor? Akkor olvasd a mai idézetet el… a fiúság NEM meghaladható. Lenyűgözően erős ez az élmény, az érzet, az ember egy ponton túl elégszen egyszerűen TUDJA, hogy ez így van, hogy az Atya atya, a Testvér testvér, marad, amíg világ a Világ, az idők végezetéig. Másrészt elképesztően rossz testvérei vagyunk egymásnak a mindennapok nagyobbik részében. Amin, igen, változtatni “kéne” – lenne ebben fejlődni. Hmm. A hogyan a legfontosabb kérdés, és “sajnos” kétezer év távlatában sem látszik jobb válsz, mint amit a tékozló fiú már adott:

Meg KELL a poklot járni.

A személyes-Egó-pokol a visszatérés abszolút feltétele… hogy tehát MERJ leereszkendi oda. Önzésed követni az egó biztos őrülete, és egyben kiábrándulás, ami az idiotizmus – tehát magammal foglalkozás – vége, és ezzel egyidőben a közösségbe érkezés pillanata is. Mert az ember vagy magával foglalkozik, vagy szükségszerűen részes. Nos? Kemény, de ez van. Az őrület MEGVALÓSÍTÁSÁBAN is kell egymásnak segítenünk. Amihez mi platformot építünk. Az önfelvállalás forradalma időszerű, aminek első lépése bizonyosan önzés, viszont ezen átégve közösségbe érhet az ember el – felelősségünk egymást nem csak a szeretetteli visszatérésben, de az arrogáns kiszakadásban is segíteni.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István