Sokan jönnek hozzám, és gyakori élményem ez, hogy – szinte – ördögöt űzök. Az ember önmaga felé fordult figyelme gyorsuló pörgésének megszállottsága, az önközpontúság az ördög, voltaképpen “csak” kilátástalanság, szó szerint, mert magából nem lát ki, aminek kiűzése pontosan ezt, a figyelem kifelé fordítását, a nagyobbra és a másokra való megnyitását jelenti. Nem én csinálom. Senkinek a figyelmét nem fordítom sehová, hanem csak mesélek, magamat megnyitva, a legőszintébb önfelvállalás szeretet, ami szükségszerűen mutat nem csak engem, de a hitemet is meg, és EZ az, ami hat. A felvállalt emberség, aminek szeretet a szükségszerű Iránya, és a Hit szükségszerűen része. Mind hiszünk végül. Valamiben biztos. A felvállalt emberség legszemélyesebb verziója szükségszerűen Igaz, tehát Hit, is, tehát működik. Aszerint, ahol az ember tart. Hitben, tehát: emberségben. Azzal arányban. Működik. Amennyire meri mutatni, konkrétan, mélyen, emberként, magát. Ezért haszontalan gyakran a prédikálás, ezért visszás, ezért vált indulatokat ki, mert az elvontság viszont NEM működik. Hogy így és úgy higgyetek, ezt meg azt tegyetek – az nem, mert hiába okos, a személyes elem nélkül csak okoskodás. Hanem ami mögött valódi saját tapasztalás van, felvállalva, megosztva, az: Igen, másokat is erősít. Automatikusan. Akarni sem kell. Lenyűgöző ez. A Hit. Hogy konkrétan tesz valóban Csodákat. Az őszinte, Bátor önfelvállaló Szeretet. Hmm. A valódi Példa nem Akar példa lenni. Sem semmi. Csak van, történik, magától – rendeltetetése szerinti funkcióját betölti, láthatóan, hozzáférhetően, és EZ működik. Nos? TE is képes vagy ördögöt űzni!

[Ez az írás eredetileg tagoknak szól, minden reggel születik hasonló, mert ember és Világ, tehát ember és Isten viszonya foglalkoztat mostanában erősen – ajánlom a Tagságot szeretettel, ha ezeket olvasnád!]

Egy alkalommal egy ember járult Jézushoz, és térdre borulva így kérlelte őt: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide a gyermeket!” Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle, és a gyermek azonnal meggyógyult. Amikor Jézus egyedül volt, a tanítványok hozzá mentek, és megkérdezték: „Miért nem tudtuk mi kiűzni?” Ő így válaszolt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony, mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen.”

Mt 17,14-20

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!