Mindenszentek az előttünk járók ünnepe, azoké, akik teljes életet éltek, ahogy a holnapi halottak napja is, azoké, akik “csak” emberit. A keresztény hagyományban a szentség előtt boldognak avatják a halottat, ami alapján tehát az emberi élet boldogtalan vagy boldog, ahol a szent az utóbbi fokozása csak. Nem az avatás a lényeg, nyilván, hanem a legjobb szándék, ahogy minden ember élni törekszik, ami aztán egyeseket elvisz az önzetlen létmód tapasztalásához, hogy az jobb, ami után – fontos ezt látni – önzésből maradnak életformaszerűen önzetlenek, mert ez jobb, tehát jobban működik, míg másoknak ez az áttörés nem, vagy pillanatokra sikerül csak a nekik jutó évtizedek alatt. Hogy ez hiba? Nem.

Hanem rettentesen nehéz.

Mert egészen elképesztő bátorság és bizalom, tehát Hit kell az önzetlenséghez, hogy ez jó, működni fog, sőt jobb lesz. Tapasztalat lehet csak megfelelő alap ehhez, prédikáció mit sem segít, és a boldogságról szóló jézusi szavak sem sokat. Mert miről is van szó? Vígasztal és kitartásra ösztönöz, ami azonban napjaink boldogtalan emberei számára ritkán segítség, ugyanis napjaink átlag embere nem a felsorolt nyolc állapot okán – lélekben szegények, sírók, szelídek, igazságot szomjazók, irgalmasok, tisztaszívűek, békességszerzők, igazságért üldözöttek – boldogtalan, hanem napjaink széleskörű boldogtalanságának forrása a magány, aminek oka nem a fentiek, hanem pont ellenkezőleg:

a boldogtalanság oka ma az önközpontúság.

Az önközpontú ember nem szegény lélekben, épp gazdagnak képzeli magát; nem sír, mert kemény és nem mutatja; szelídség helyett nagyhangú, túlzó, pozőr; az igazságot bár legbelül szomjazná, de “sikerei” záloga, hogy igazságtalan, ő maga; irgalmat nem ismer, tapos, hajt, törtet; a szív tisztasága helyett lelkiismerete folyamtosan kínozza; békesség helyett a konfliktusokat hagy, a megtévesztés érvényesülése fontos eszköze; és bizonyosan nem vállal igazságért nem hogy üldöztetést, de még kisebb vitákat sem. Nagyon kemény ez. Hogy az önközpontú ember annyira csak magával foglalkozik, hogy a helyzete ettől tökéletesen kilátástalan, a saját arroganciája fogja. Hogy hogyan tovább? Nagyon egyszerű. Önzőbb legyél, ha önközpontúnak érzed magad! Nyomjad, MÉG, “a siker bármit megér”, sokkal többre is képes vagy, míg a magány egyszer elviselhetetlen lesz, amit onnan tudsz majd, hogy vagy megölöd magad vagy változtatsz. 

*

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek. Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”

Mt 5,1-12a

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!