Talán ideje megfeszíteni…

Kétféle embert látok. Akik már találkoztak Istennel, és akik még nem. A kettő nagyon egyszerűen elválasztható, az utóbbi csak magáról beszél, míg az előbbi már valamennyire figyelni, sőt hallgatni is képes. Nem jelenti, hogy a Nagyobb különböző nevein – Mindenség, Sors, Teremtés, Gondviselés vagy akár Tudomány és Véletelen – ne lenne már sokkal hamarabb része minden ember élete útjának, azonban tudni róla, elméletben keresni vagy bizonyítani próbálni egészen más, mint a konkrét saját tapasztalat.

Én a Rendet tapasztalatam először.

Hogy Valami Van, rajtam kívül, valami Nagyobb, mert egyrészt racionálisan megmagyarázni képtelen vagyok, ami velem épp történik, de másrészt véletlen sem lehet… Hogy arrogancia? Persze. Is. De az arrogancia ezen a ponton érték, hogy képes voltam elég fontosnak gondolni magam ahhoz, hogy a Mindenség, Isten, Teremtés velem közvetlenül foglalkozzék. Ami a személyes viszony kezdete. Mert a Rend tapasztalása után a következő lépés ez, a Nagyobbal való személyes viszony kiépítése – és ezzel párhuzamosan a személyes Hely felfedezése, mert

az ember a Helyén csakis azzal arányban lehet, amennyire Kapcsolatban van.

Érdekessége ennek, hogy egyáltalán nem állt szándékomban “a világgal kapcsolatba lépni”. Nem. Hanem Magammal próbáltam jobb kapcsolatba kerülni, önismeret és meditáció és jóga útján, aminek eredményeként a Nagyobbhoz jutottam el. Fontos kulcs azóta számomra ez. Hogy az önismeret pontosan addig tart, amíg az ember Istenhez eljut, ami a legmélyebb, mert legmagányosabb mélypont, az élet útjának felén, a sűrű sötét erdő közepén, és innentől – tehát az önismeret “kudarca” után, ha az öngyilkosság különböző formáit sikerül elkerülni – az emberi Út felfelé indul. Amiben a lenyűgöző, hogy tehát

KELL ez a vak, arrogáns, senkivel nem törődő és mindenkit fokhegyről kiosztó, nárszisztikus intellektuális önkielégítés, ami az önismeret,

hogy az értelmemmel akkor én most ezt az egészet márpedig egyszer és mindenkorra megértem. Magamat tehát az egészet. Az egészet, tehát magamat. Mert csakis így halhat az emberi értelem a ténybe bele, hogy nem vagyok az egészen kívül. Magam keresve KELL abba belehalni, hogy magamat az egész nélkül nem érthetem, ami a Kapcsolat kezdete, sőt innentől személyes. Hogy én és az erő egy vagyok. A név később Atyára módosul, de az alapja az élmény, hogy én és a Világ, én és a Rend, én és az Erő egy vagyok, lásd a blog címét: Én Vagyok. Lenyűgöző ez. Hogy MEKKORA arrogancia magam megérteni próbálni, de mennyire elkerülhetetlen mégis, hogy ez által elég mélyre juthassak a kapcsoltságom, tehát a Kapcsolat, tehát a Kegyelem felfedezéséhez,

ami MINDEN kapcsolat alapja is egyben.

Én és a Világ. Csak így tudok magammal, másokkal, társsal, családdal, munkával és munkatársakkal jobb kapcsolatba kerülni, hogy előbb ÁTégetem magam az önismeret elképesztő arroganciáján. Ismered? Akkor jó. Ha úton vagy, és picit találva érzed magad, de Te azért nem adod fel, mert TE igenis megismered, sőt megjavítod magad: JÓ, és ha ebben a pillanatban csattansz a mélypont magányos szikláin, különállóságod tényét felismerve most döbbensz az önközpontúság, önismeret, spirituális egó póz irdatlan csapdájára rá: is JÓ, és ha korábbi élményed ez, de örülsz, hogy valaki hasonlóról ír: sem jobb. Hanem mind JÓ. Mert Út van végül csak, és az egyetlen fontos követelmény NEM valahol tartani, SEM “célba” jutni, hanem azon őszintén járni, tehát magunkkal őszintén szembenézni.

A Kapcsolat élménye a legmélyebb pont ajándéka, amikor a mindenség segít.

Mindenkin segít. Nem vagy még elég mélyen, ha ezt nem érzed, és én megígérem, hogy segíteni fog, ha picit még erőlködsz “magad jobban megismerni”. Ugyanis a poharat ki kell idd. Mert az önismeret az önszerelem egy formája, amibe, mint minden szerelembe, csakis belehalni lehet. Nagyböjt a felkészülés lehetősége, húsvét pedig a tökéletes alkalom az önközpontúság önkezű megfeszítésére. Mert a tavasz beköszönte a világ lendülésének ideje, ami pontosan ezért az egyik legjobb időszak a önközpontú önmagam körül pörgés helyett a világ sodrának magunkat átadni. Erre készülünk. Sőt segítünk is szívesen Neked, ajánlom a nagyböjti programjainkat, ha érzel olyasmit, hogy esetleg támaszkodnál ehhez! Szabad, sőt érdemes.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Isten hozott.

Az új bejegyzések tagoknak látszanak csak, de a hét legjobb írását nyilvánosan is megosztom + Facebook oldalamon videók folyamatosak. Bővebben a rendszer okairól és működéséről ITT.

Barátsággal,
Joós István