Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”
Lk 16,1-8
*
Zavaró. Igaz? Csal és meg is dicsérik, micsoda igazság az ilyen?! Hmm. Ez nem az igazság. Hanem az emberi, érdekek, tehát félelmek mentén működő rend, ahol bizonyosan lehetsz gyorsabban nagyobb, ha a mások önzését, tehát félelmét ki tudod szolgálni. Becstelenség, igen, de mégis félrenézünk mind. A modern állam egyik legnagyobb problémája, hogy az erkölcs mindennapos változata, tehát a normakövetés fényévekre van az átlag embertől, persze, hogy nem kérünk számlát, ha az úgy nekem olcsóbb lehet, azonnal hagyjuk a nagyobbat, a közösséget, az Urat ki, amint erre módunk nyílik, amitől már a törvények is szinte erkölcstelenek, mert akkora kényszer szükséges, hogy a ez az egész mégis működjék valahogy. Az okosság eredménye magány. Sőt. Betegség… Azonban ezt belátni senki nem tudja magától, hanem mindenkinek tapasztalnia kell, egyesével. Ezt éljük. És megérdemlik a dícséretet az ügyeskedők, mert ők legalább őszinték, merik tenni, amit a többség is nagyobban, többször, gyakrabban szeretne – saját és a közösség hanyatlását leghatékonyabban segítik, megújulás gyorsulva közeledik. Nem szívesen lennék miniszterelnök. Ügy alig maradt, hanem érdekszövetség van mára már csak, és kínkeserves átjutni oda, amit az emberek majd újra választanak. Tünet a kiabálás, szükségszerű a káosz. Amint a válságba jutott élet, a beteg szervezet sem más. Az ügyeskedés, a magam módján megoldom, az emberi okosság tünete. Nem fog menni. Választanod, választanunk kell a fényt, tehát a rendet, a saját hasznosulás nagyobbnak alárendelését majd végül. Új születés akkor lesz, egyéni és közösségi szinten, mindenkinek. Addigi is? Jó ügyeskedést! Fontos csináld, ha még vágyod – önbecsapás, életveszély, megrekedés, halál hamarabb abbahagyni: erőlködj!
Öröm, ha megosztod!
