Százszoros termés. Ezt mondja, hogy az ember százszoros termésre képes, és aztán nagyon világosan el is magyarázza, hogy a mag az igazság – régies szóhasználattal: Isten igéje –, ezt fogadja az emberi lélek be, így tehát termést is ebben hoz, igazság magvak az “elszámolási forma”. Szép ez nagyon. Hogy tehát onnan tudhatod, hogy haladsz, hogy A) ráismertél, folyamtosan ráismersz az igazságra, B) Benned is érik, magadtól is érzed, amikor senki nem mondja, C) vetni is kezded, tehát mondani, tehát képviselni, az igazságot. Hogy a világban Rend Van, hogy annak a működése milyen és a forrása kicsoda. Ezek a magok. Amiket magunkon átengedni muszáj, mert mint érett kalászt feszít az igazság különben szét, el csak megosztva viselehető. Sőt. Így folyamatosan növekedhetsz benne. Ha teszed. Ha szórod.

Ami alatt NEM Istenes beszédet értek.

Nem. Az Istenes beszéd bár lehet nagyszerű, és talán bátor, de a világ jelen állapotában csak szűk körben időszerű. (Én például csak itt, csak tagoknak, Neked írok Istenes fogalmakkal.) NEM az Istenes beszéd a lényeg, hanem az Igazság terjesztése. A feladat. Úgy kell mondani, hogy értsék, aszerint ahol ők ma tartanak. A közönséged. Ami nekik, Neki ma érthető, inspiráló, befogadható, AZ az igazi mag, az igazi segítség, amihez képest az Istenes beszéd gyakran arrogancia. Mert megütközést kelt, mert indulatokat szít. Szép a tanúságtétel, de nem feltétlen való széles nyilvánosság elé, lásd a disznók esetét a gyöngyökkel, finoman csak ha igen. Ugyanis a szeretet előmozdítása a végső cél, amihez szeretettel teli tettek, és Istennel teli igazság magok, nem pedig Isten hirdetése vezet. Ezt látom.

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott.” E szavak után Jézus felkiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!” Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait. A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak állhatatosságban.”

Lk 8,4-15

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!