Másoknak segíteni nagyszerű, de muszáj el is menni. Aminek az egyszerű oka, hogy akiknek én segíteni tudok, azok engem nem értenek, nem annyira mint én őket, nem annyira, hogy segíteni képesek lennének. Mert nem ismerik, amiben vagyok. Én jártam hasonló helyen, mint ahol ők most vannak, de ahol én vagyok, ott ők nem. Tehát… Menj – menekülj – olykor el onnan, akiknek szüksége van Rád! Imádkozz, igen, de méginkább Téged értő közösségbe menj, amihez lásd azt meg, vedd végre észre, hogy Jézus esete egyedülálló volt, mivel földön élő ember őt nem érhette. A mi eseteink ennél sokkal köznapibbak. Sőt. A mi eseteink olyannyira köznapiak, hogy nekünk imádkozni gyakran arrogancia, konkrét emberekkel való kapcsolódás, segítségkérés és szembesülés helyett, könnyebb útként választják sokan, és nem működik. Hogy honnan tudható? Onnnan, hogy akarsz. Egyrészt. Másrészt, hogy nem működik. Ha évek, hónapok óta ugyanazt imádkozod, akkor az nyilvánvalóan nem működik, tehát megfutamodásban és arroganciában vagy: segítséget kérj az ima helyett!

*

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

Lk 6,12-19

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!