Húsvét után a pünkösdi időbe lépünk, és a kettő közötti ötven nap számomra legérdekesbb mostanában. Mert ez az “ígéret ideje”. Az ígéreten alapuló tettek ideje. Jézus megígérte a “szentlelket” – bármi is legyen az –, hogy majd örökké velük lesz, sőt ennél konkrétabban azt is megígérte, hogy őt magát is viszontláthatják majd, “csak” menjenek Galileába.

Az ígéret ideje a hit próbálja.

Néhányan már hisznek, de talán inkább még csak olykor, azok is, mások egyáltalán nem. A bizonyosság még előttük van – és Jézus mégis tetteket kér. Hogy a valaha volt legnagyobb csodában higgyenek, hogy erre az ígéretre építve cselekedjenek, energiát befektetve, kockázatot vállalva, lépve, menjenek.

Te hogy állsz ezzel?

Bennem az egész csapat jelen. Péter, János, Mária, de ugyanígy Tamás, és a női követők mind, hangosan vitatkozó belső légió, a maguk igazával és a maguk hitével. Ők kell valahogy egyetértsenek. Lehetetlen. Tudom, hogy az, ha rájuk figyelek – miközben másrészt a külső cél, “Galilea”, az ígéret elérhető és valós. Ha csak odáig valahogy eljutok: megtudom. Tehát Megyek.

Kinek és mit hiszel el??

Elképesztően fontosak az életben az ígéretek… hogy legyen Aki ígér, és legyen Amit érdemes hinni. Hazugságok mindent elfedő sötét hátterén átsütő sarkcsillagként navigálhat az igaz úton, aki a belső dilemmák helyett külső célt mer hinni, ígéretet tud választani. Nos? Mit hiszel el? Sőt…

Kinek hiszel?

*

Húsvétvasárnap reggel az asszonyok sietve távoztak el Jézus sírjától. Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve futottak, hogy értesítsék a tanítványokat.
Egyszerre csak Jézus jött szembe velük, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Az asszonyok odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, és vigyétek hírül a tanítványoknak, hogy menjenek Galileába! Ott majd viszontlátnak engem.”
Az asszonyok még úton voltak, amikor néhány őr a városba ment, és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt. Ezek összehívták a nép vezetőit, és tanácsot tartottak. Azután sok pénzt adtak a katonáknak, és meghagyták nekik: „Mondjátok, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek Jézus tanítványai, és ellopták őt. Ha a helytartó tudomást szerez a dologról, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk titeket.”
A katonák elfogadták a pénzt, és úgy tettek, amint kioktatták őket. Ez a beszéd a zsidóknál a mai napig el van terjedve.

Mt 28,8-15

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!