Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: „Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”

Lk 21,12-19

*

Mártír hajlam, mintha mindannyiunkban lenne valamennyi – fontos, hogy nem minden üldöztetés dicsőséges. Sőt. Gyakran nem az. Miközben olyan nagyon büszkén tudunk a véleményünkhöz ragaszkodni, az egész világ ellenére akár. Hogy mi a különbség? Hmm. Például az ékesszólásra való képesség. Amiről tudok lenyűgözően beszélni, az általában igaz. Azzal arányban. Amihez spontán formálódó mondatok, számomra is meglepő képek érkeznek. Az igaz. Nagyon kemény ebben egy ideje már, hogy teljesen valószínűtlen témákkal is így van, mindenféle bizonyíték, tetszőleges tudományos alátámasztás, sőt akár élettapasztalat nélkül is. Néha félelmetes. Hogy hogyan lehet ilyen meggyőződéssel mondani valamit, amiben pedig racionálisan nem is vagyok biztos. Mármint mindig logikus. De gyakran nem bizonyított. És mondom. Egyszerűen csak. Mégis. És valahogy tudom, hogy igaz, mégpedig pontosan a lenyűgözöttségből is… a mások, de még előtte a saját lenyűgözöttségemből. Hogy így van. Hmm. MERD a lenyűgözöttséget követni, fontos az életben ez, legyen az saját vagy másoké, a lenyűgöző általában a legjobb irány is egyben.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!