Lenyűgöző számomra, hogy faképnél hagyja a gyógyulni vágyókat. Tehát a csodát. A csodatevést. Hanem helyette egészen egyértelműen kijelenti, hogy az Isten országnak örömhítét hirdetni a küldetése. Hogy ez mit jelent. Mert az előrébbvaló számomra egyértelműen magasabb rendű is. A hír, a szó, az Igazság. Ez esetben a tettnél is. Ami akkor jelenti, hogy ha fontosabb, akkor egyben forrása is, hogy tehát gyógyít. Az igazság gyógyít, konkrétan és szó szerint, fontosabb, mert maradandóbb mint a csoda. Mert létmódváltzást eredményez. És ezzel az okhoz hatol el.

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.

Lk 4,38-44

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!