Az igaz szerelem lebontja a falakat, bárhol, bármikor, automatikusan, mert ahonnan az ember igaz – tehát elfogadó, figyelmes, nem erőltető, igazodni törekvő – szerelmet érez oda megmutatja magát, csak oda tudja magát az ember igazán megmutatni, ahonnan szerelmet érez: minden szerelem igazi mércéje ez, a kapcsolat. Ha tehát nem enged be, akkor nem jól szeretted. Nem igazán. Nem úgy, ahogy az neki jó lett volna, hanem csak önző módon, ahogy Neked rajongani volt kedved. Szép ez nagyon, hogy a világban Rend Van, az eredmény mindig igazságos, kapcsolatok terén igazságtalan soha nem történik, a kapcsolat minőségéről bizonyosan megítélhető, hogy milyen a szerelmed. Hogy ez egyoldalú? IGEN, basszus, ezt vegyük már észre, hogy az igazi szerelem egyoldalú – illetve mégsem, de a párja nem a viszont-szerelem, amiről emberek folyamatosan ábrándoznak, mert a viszont szerelem esetén egymásra figyelünk csak és a világot kizárjuk, folyamatos birkózás csak, hogy ki is figyel a másikra jobban, nem, a szerelemre adott “helyes” válasz (a működő) NEM a viszont-szerelem, hanem a szeretet. A nő Istenbe a férfin keresztül szerelmes, és a gyermekben szereti. A férfi Istenbe a munkán, az ügyön, a hivatásán keresztül szerelmes, és a nőben és a nőben álló gyermekben szereti. Ez van. Az igazi szerelem

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha érdekel a régebbi tartalom, vagy támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.