Soká tűnt számomra baleknak József, még ha Isten akaratára is, mert milyen már más gyermekét nevelni… Aztán pontosan ugyanígy jártam. Nem biológiai gyermek, hanem Eszme és Ügy dolgában jártam ugyanígy, hogy pontosan tudom, hogy NEM az enyémet nevelem, de nem tehetek mást, sőt szeretem. Érdekes ebben, hogy soká gondoltam őket a magaménak. Az ötleteket. Soká tűnt úgy, hogy az ÉN nagyszerű elmém szülöttei, és aztán következetesen be is dőltek, amíg ezen túllépve figyelni nem kezdtem. Így tanultam, hogy én NEM a Szülő, hanem a Gondviselő vagyok, tehát a dolgomat jól ellátni csakis a szülői akaratra mindenkor ügyelve tudom – sőt általánosítva azt figyeltem azóta meg, hogy ez minden férfira igaz, valóban eredményes, tehát sikeres csakis az a férfi életút lesz, ahol megérkezik a döbbent megértés, hogy bizony nem az enyém az Ügy, a Projekt, a Gyermek… az Élet.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha tetszik a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Egyes írások csak Előfieztéssel látszanak.