Soká tűnt számomra baleknak József, még ha Isten akaratára is, mert milyen már más gyermekét nevelni… Aztán pontosan ugyanígy jártam. Nem biológiai gyermek, hanem Eszme és Ügy dolgában jártam ugyanígy, hogy pontosan tudom, hogy NEM az enyémet nevelem, de nem tehetek mást, sőt szeretem. Érdekes ebben, hogy soká gondoltam őket a magaménak. Az ötleteket. Soká tűnt úgy, hogy az ÉN nagyszerű elmém szülöttei, és aztán következetesen be is dőltek, amíg ezen túllépve figyelni nem kezdtem. Így tanultam, hogy én NEM a Szülő, hanem a Gondviselő vagyok, tehát a dolgomat jól ellátni csakis a szülői akaratra mindenkor ügyelve tudom – sőt általánosítva azt figyeltem azóta meg, hogy ez minden férfira igaz, valóban eredményes, tehát sikeres csakis az a férfi életút lesz, ahol megérkezik a döbbent megértés, hogy bizony nem az enyém az Ügy, a Projekt, a Gyermek… az Élet. Hanem valóságosan a Szentlélektől, tehát az Atyától van, akiért én viszont így annál jobban felelek. Hmm. Okkal a munkások védőszentje József!

*

Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.

Mt 1,16.18-21.24a

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!