Úrnapja van és ez fontos. Mármint fontos kellene legyen, mert a jól működő emberi élethez a Nagyobbal valamiféle kapcsolat nélkülözhetetlen. Te hogy állsz ezzel? Legkomolyabban kérdezem, és legkomolyabban mondom hogy sem karrier sem párkapcsolati boldogság nem elérhető, amíg az ember kapcsolata a Nagyobbal rendezetlen – csakis azzal arányban vagyunk sikeresek, boldogok, egészségesek, erősek, amennyire a világgal békénk van. Nos? Egyrészt… Másrészt mi a fenét jelent „Jézus testét enni”? Éveket küszködtem ezzel, és az elmúlt években a megérteni akarást feladva találtam a saját tapasztalara rá. Hogy valóban bennem van, ha Vele, tehát a Nagyobbal, tehát a Világgal, tehát a világ felém támasztott igényeivel összhangban működöm, ha csak figyelni hajlandó vagyok, ez nekem közérzetileg, sőt üzletileg is a legjobb. Döbbenetes ez. Hogy a működő élet kulcsa a figyelem, nem egyszerűen csak arra, hogy én mit akarok, hanem arra hogy ebből a világ tőlem mit vár, remél, fogad szívesen, és aztán tenni, „szolgál-tatni” azt, tehát azzal résztvenni amit adni tudok, ahelyett, amit kapni szertnék, ez az Isten akarata, ezt jelenti „a Jézusban való élet”. Bennem marad. Azóta. Sőt én őbenne vagyok, valóságosan AZ ÁLTAL amit adok, mert a Benne való életvezetés nyomán AUTOMATIKUSAN képviselővé léptem elő, a Nagyobb, a Rend, Jézus, Isten képviselője vagyok, és így mások általam kapnak belőle. Rajtam keresztül. Basszus, nagyon durva ez, hogy helyes csak az az életforma, ami terjed, amihez mások kapcsolódni akarnak, és maguktól visznek magukkal, mert… táplál. Jézusban az áll, Jézust helyesen az fogyasztja, aki maga táplál, aki maga nem táplál az nem áll, nem igazán, nem eléggé áll a világban, tehát a rendben, tehát Jezusban, tehát az Atyában. Hmm. Egészen elképesztő ez. Az erő. Az Igazi Férfi Istenben Áll.

*

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

Jn 6,51-58

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!